Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A desuetudo problémája

A DESUETUDO PROBLÉMÁJA 85 Ami azt a kérdést illeti: mennyi idő szükséges a jog elhalásához? hosszú, vagy rövid is elég? és, ami ezzel szorosan összefügg: hány aktus vezet befejezett desuetudóhoz? több, vagy akár egy is? kétségtelen, hogy az esetek 99%-ban a desuetudo több jogsértésben, következőleg hosszabb idő alatt mutatkozik. Ahogy a jog életrekelése, úgy haláltusája is időt igényel. Ez a kvantitatív elem mindenesetre egy kiküszöbölhetetlen bizonytalansági momentum a desuetudo fogalmában. A jog elhalásának kezdő és záró kontúrjai elmosódottak. Megjegyezzük azonban, hogy a „hosszabb idő" és a „több aktus" csak szimptóma, jele annak, hogy a normatív kötelező erő megsemmisült éppenúgy, mint a szokásjog keletkezésénél jele annak, hogy a normatív kötelező erő létrejött.8 9 b) Meghatározásunkban hangsúlyoztuk, hogy a desuetudóhoz szükséges az, hogy a jog normatív kötelező erejét éppen a szankció kiszabásának hiánya és csak ez semmisítse meg. Egyéb jogszüntető tényező közreműködése kizárja a jogelhalást. Természetesen ezek között elsősorban maga a jog jön tekintetbe. Kézenfekvő, hogy amikor egy jogi norma nem-alkalmazása magának á jogrendszernek egy új szabályán alapszik, nem desuetudóval van dolgunk. A desuetudo sohasem támaszkodhat jogra. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a jogelhalás mindig jogsértést, mégpedig — mint láttuk — legalább kettős jogsértést feltételez. Minden desuetudo „törvénytelen származású", eredetileg jogszabályba ütköző tényállás, fogalmilag illegitim, tehát — éppenúgy, mint a szokásjog — forradalmi jellegű. Jogsza8 Fogalmilag éppenúgy lehetséges rövid idő alatt végbemenő desuetudo, mint rövid idő alatt keletkezett szokásjog. 9 Vegyünk szemügyre néhány kérdésünkkel kapcsolatos lehetőséget: 1. Egy jogszabályt sohasem követnek. Desuetudóról nem lehet szó, mivel a szabály halva született. 2. Ugy a norma agendi, mint — a jogsértések elenyésztő számú eseteiben — a szankció rendszerint érvényesül. Nincsen szó desuetudóról. 3. A norma agendit állandóan követik, azonban a szankció a kis számú jogsértésekkel szemben rendszerint nem érvényesül. Ebben az esetben a szabályt fenntartja az alárendeltektől kapott erő annak ellenére, hogy saját szervei semmi támogatásban sem részesítik. Tehát: szintén nincsen szó desuetudóról. 4. A norma agendit általában nem követik, de a szankciót rendszerint kiszabják. Nincsen desuetudo. 5. Általában sem a norma agendi, sem a szankció nem érvényesül. A jog desuetudóban van. 6. Általában sem a norma agendi, sem a szankció nem érvényesül, de magasabb fórumok a jogi szervek mulasztását rendszerint megtorolják. Nincsen desuetudo. 7. Általában sem a norma agendi, sem a szankció nem érvényesül és a jogi szervek mulasztását magasabb fórumok sem torolják meg. A jog desuetudóban van. 8. A norma agendit általában követik, azonban a kevés számú jogsértéssel szemben a szankció rendszerint nem kerül kiszabásra, bár a jogi szervek mulasztását magasabb fórumok mindig megtorolják. Nincsen desuetudo. 9. Egy élő jogszabályt huzamos ideig nem sértenek meg, így a szankció kiszabására sem kerül sor. Desuetudóról természetesen nincsen szó, mivel a szabály érvényessége és fakticitása sértetlen. 10. A követés hiánya a lex imperfecta desuetudóját is csak abban az esetben idézi elő, ha a jogilag nem-organizált szankció — nagyszámú jogsértés ellenére — állandóan nem érvényesül. — Ezekből a példákból kitűnik, hogy azt: vájjon egy tényállás desuetudo-e, vagy sem? sohasem lehet pusztán a realitás síkjában mozgó vizsgálattal eldönteni, hanem mindig normatív szempontokat is figyelembe kell venni. Enélkül nem tudunk különbséget tenni elszórt jogsértések és jogelhalás között.