Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - Eredményesség és jogszerűség a közigazgatásban

MAGYARY: ZÁRSZÓ 81 De figyelmeztetnünk kell a nevezetteket arra is, hogy ebben nem merül ki a közigazgatás s hogy van annak jogilag kötetlen része, a szabad belátás területe, ahol a politikai, az eredményességi szempontok közvetlenül mentendők a közigazgatástanból éppúgy, mint a jogalkotásnál s így itt a közigazgatás nem a jogszerűségben már feldolgozott eredményességi szempontok érvényesítésében, vagyis a jogszerűségben áll, hanem az eredményesség politikai szempontjainak közvetlen mérlegelésében és érvényesítésében. Zárszó a „Magyar Közigazgatás" vitájához. Irta: Magyary Zoltán egyetemi tanár. Szontagh Vilmos fenti válaszára vonatkozólag a következő megjegyzésekre kívánok szorítkozni: 1. Szontagh most sem mondja meg, hogy könyvem mely oldalain vannak az első cikkében nekem tulajdonított nyilatkozatok. Nem pontosan idéz, hanem magyaráz és belemagyaráz, de emllett argumentációmnak csupán egyes, nem éppen a fontosabb részeit veszi figyelembe. 2. Én a közigazgatási jog és a közigazgatástan szintézisét kívánom és kíséreltem meg. Szontagh azok együttes művelését helyteleníti. Amit azonban ő tesz, nem az, hogy a kettőt széjjelválasztja, hanem az, hogy csak az egyikre szorítkozik. Én azt mondom, hogy a közigazgatást jogi és közigazgatástani szempontból óhajtom vizsgálni, ő viszont azt mondja, hogy aki az eredményességet a jogszerűségen kívül és felül keresi, az kilépett a jog területéről a közigazgatástan területére. Hol itt az ellentmondás, amire pedig ő az egész argumentációját felépíti? 3. Amerikai tanártársaimtól hallottam azt a véleményt, hogy ők az európai kontinens közigazgatási szakembereivel ritkán értik meg egymást, mert azok más tudományos nyelven beszélnek, mint ők. Ha azt kérdezik az európai közigazgatási embertől, hogy van-e az országában analfabéta, az azt feleli, hogy van törvény a kötelező népoktatásról. Szontaghot ebbe a típusba sorolnók. Egyoldalú jogászi küzdelme az élettel szemben az eleata filozófust, Zénót juttatja eszembe, aki tagadta a mozgást. Egy tanítványa úgy cáfolta meg őt, hogy felállt és járni kezdett. A baj az, hogy azt a XIX. századi nyelvet, amelyen Szontagh beszél, nemcsak az amerikaiak nem értik, hanem a XX. századi közigazgatás sem érti már sehol. 4. Mult válaszomban már megállapítottam, hogy Szontaghnak a közigazgatástudomány újabb és főleg külföldi irodalmának ismerete terén is bénító hiányai vannak. Fenti cikke ezt a véleményemet nem változtatta meg. 5. Mindezért a Szontaghgal való vita további folytatását céltalannak tartom és a magam részéről befejezettnek jelenteni ki.* * A szerkesztő is teljesen exponáltnak tartja a kérdéseket, amelyekben az olvasó ezek után bizonyára kialakíthatja a maga álláspontját.