Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A desuetudo problémája

S2 SCHOLTZ KORNÉL A desuetudo problémája.* Irta: Dr. Scholtz Kornél. Tartalom: 1. A desuetudóval kapcsolatban felmerülő kérdések. 2. A desuetudo fogalma, a) A fakticitás hiánya, b) A jogszerűség hiánya, c) A normajelleg megsemmisülése, d) Az új pozitív szabályozás hiánya. 3. A desetudo viszonya a szokásjoghoz. 4. A desuetudo viszonya a törvényrontó és az illegitim joghoz. 1. A jogforrások irodalma a desuetudót — szinte kivétel nélkül — együtt tárgyalja a szokásjoggal. A desuetudo többnyire úgy szerepel, mint a szokásjoggal azonos, vagy vele rokon jelenség. Míg azonban az utóbbi gazdag és sokoldalú vizsgálat tárgya, addig az előbbire a jogbölcselők kevés figyelmet fordítanak. Általában megelégszenek azzal, hogy e mellőzött jelenséget mint a szokásjog egy faját mutassák be, s ezen alapon rá is kiterjesszék erre vonatkozó megállapításaikat.1 Szerény nézetünk szerint ez az eljárás hibás. A desuetudo beutalása a szokásjog körébe vagy önellentmondáson, vagy a desuetudo tarthatatlan fogalmán alapszik. Erre a kérdésre: mi a desuetudo? általában a következő válaszokat kapjuk: „a jog elhalása", „a jogszabályok rendszerinti követésének megszűnése", „a jog pozitivitásának megsemmisülése", stb. Ezek a — nagyban és egészben megegyező — válaszok nem oszlatnak el minden kétséget a desuetudo fogalmát illetően. Ellenkezőleg: a kutató számára a kérdések egész tömegét rejtik magukban. Például: „mi" az, ami desuetudo esetében megsemmisül? csak a jog realitáseleme, vagy ideális része is? hogyan semmisíthetnek meg tények normát? miben áll a jog pozitivitása? a jog követésében, vagy alkalmazásában? a desuetudo csak magánszemélyek, vagy csak államszervek, vagy mindkettő magatartásában tükröződhet? nem kevésbbé problematikus az, hogy mi értendő „megsemmisülés" alatt? a jog realitáselemének teljes, vagy csak részleges elválása a jog szellemi tartalmától? szükséges-e ehhez a folyamathoz hosszabb idő eltelte, vagy pedig uno actu is végbemehet? A desuetudo fentidézett szűkszavú jellemzései ezekre a kérdésekre nem adnak választ, tehát kiegészítésre szorulnak. A desuetudo is osztozik valamennyi jogbölcseleti részletprobléma közös sorsában: összefügg a jogfilozófia és rajta keresztül az általános filozófia alapkérdéseivel. Például: A desuetudo kérdése szorosan kapcsolódik a filozófiának egyik centrális problémájához: mi a viszony érték és valóság között? Aki — mint pl. Kehen — e kettő között minden összefüggést tagad, ellentmondás nélkül nem beszélhet a desuetudo jogszüntelő erejéről. Ezzel szemben a desuetudo jelensége nehézség nélkül magyarázható N. Hartmann filozófiájával, amely egymással összefüggő és egymáson nyugvó létrétegeket különböztet meg. — Még szorosabb a kapcsolat a desue* A kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem jogbölcseleti szemináriumában készült dolgozat. 1 így pl. szokásjognak tekintik a desuetudót: Francois Gény (Méthode d'interpretation et sources en droit privé positif. Paris. 1929. 391. 1.), Max Weber (Wirtschaft und Gesellschaft. Grundriss der Sozialökonomie. Tübingen. 1925. 382. 1.), Grosschmid Béni (Magánjogi előadások. Jogszabálytan. Bndnpo^t, 1905. 465/6. 1.). J