Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - Eredményesség és jogszerűség a közigazgatásban

EREDMÉNYESSÉG ÉS JOGSZERŰSÉG A KÖZIGAZGATÁSBAN 79 közigazgatás, ha jogi előírás szerint alakítja a közállapotokat, a jog eszközével dolgozik, a szó sajátos értelmében jogot alkalmaz, úgy, mint a bíró, csupán azzal a különbséggel, hogy ezt a bíró érdektelenül teszi, tisztán a jogszerűség megállapítása végett, a közigazgatás szerve pedig valamely eredményességi képzet realizálása céljából" (Magyar Jogi Szemle 1943. évf. 13. szám 424. 1.). Ezt természetesen most is állom, de ebben éppen az ellenkezőjét mondom annak, amit nékem Magyary tulajdonít. A valamely eredményességi képzet realizálása céljából eszközölt jogalkalmazás ugyanis fogalmilag nem lehet vak és mérlegelésre nem jogosult. Azt mondja továbbá, hogy saját szempontomból sincs igazam abban, hogy a közigazgatástan eredményességi szempontjai csak két esetben, a jogalkotásnál és a jogalkotási szabadságú szabad belátásnál kerülnek közvetlen alkalmazásra, mert azok közvetlen alkalmazásra kerülnek a jogszabályok mindennapos végrehajtása során is. A kifogásolt megállapításomban a hangsúly részemről azon van, hogy az eredményességi szempontok két esetben kerülnek közvetlen alkalmazásra, míg az utóbbi harmadik esetben azok szerintem nem közvetlen, hanem csak közvetett alkalmazásra kerülnek. Utóbbi esetben ugyanis a közvetlenül a közigazgatástanból merített szempontokat a jogalkotó már elbírálta s a jogalkalmazónak csak a jogalkotó által már elbírált követelmények szerint kell eljárnia. A Magyary által felhozott harmadik esetben tehát szabatosan már nem beszélhetünk eredményességi szempontokról, amit csak közvetlenül lehet meríteni a közigazgatástanból, hanem a jogalkotó által közvetlenül a közigazgatástanból merített eredményességi képzeteknek megváltozott és közvetített formájáról, — a jogszerűségről. Magyary azt is hibáztatja, hogy az eredményességről csak a jogszabályok utáni folyamatban beszélek és ezzel kizárom a közigazgatási szerveknek rendeletalkotó tevékenységét a vizsgálataimból. Magyarynak ezt a megállapítását mindenekelőtt helyesbíteném kell, mert éppen megfordítva áll a helyzet, t. i. eredményességről csak a jogszabályok előtti folyamatban beszélek s a jogszabályok utáni folyamatban (szakaszban) pedig már jogszerűségről. De így is tudatosan zárom ki a közigazgatásra vonatkozó vizsgálódásaim . köréből a jogszabályalkotást (rendelet, szabályrendelet), mert a jogalkotás elvilegesen nem közigazgatás s a közigazgatási szervek jogalkotó tevékenysége, — ami csak hatásköri nyers rendelkezések alapján minősíthető közigazgatásnak — más jogi megítélés alá esik, mint a sajátos értelmű közigazgatás. De nem értünk egyet a recours pour excés de pouvoir és a detournement de pouvoir jogi eszközeinek megítélésében sem, mert Magyary azokban is csak a távolabbi politikai eredményességi célkitűzés eszközeit látja és nem akarja észrevenni, hogy azok közvetlenül jogi eszközök, amint ezt maga is megállapítja, és ha azoknak van hatásuk, úgy az mindenekelőtt jogi hatás, jogszerűség s csak ebből a jogi hatásból hámozható ki az eredményesség, — a politikum. Mielőtt fejtegetéseimet lezárnám, reá kell mutatnom arra, hogy Magyary a közigazgatásban is, mint általában a jog világában mindenütt jelenlévő jogi és nem jogi elemek közül a jogi elemeket kimutatható antagoniz-