Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - Eredményesség és jogszerűség a közigazgatásban

EREDMÉNYESSÉG ÉS JOGSZERŰSÉG A KÖZIGAZGATÁSBAN 77 jogszerűséggel a célt (az eredményességet) nem lehet elérni s arról külön kell, az ezirányú követelmény felállításával gondoskodni. Érthetetlenül állunk ez előtt a teljes elvi feladást jelentő kijelentés előtt. Mire volt hát akkor jó a jogállam elleni következetes támadás? Arra talán, hogy a racionalizálásnak valami új lényegszerűséget próbáljon adni, holott az semmi egyéb, mint a közigazgatás állandóan folyamatos korszerű reformja, amely igyekezet különben minden elismerést megérdemel? Nem kerüli el azonban figyelmünket Magyarynak az a megállapítása, hogy a racionalizálás nem új fogalom, hanem a közigazgatástan által képviselt szellemi iránynak újból való érvényesülése (99. 1.). A kijelentés szerintünk értelemzavaró. A közigazgatástani szempontok ugyanis szükségképen mindig érvényesültek a maguk helyén, a jogalkotásban és a szabad belátásszerű közigazgatásban. Hol akarnak hát „újból" érvényesülni? A jogilag kötött közigazgatás területén — amint éppen kimutatjuk — nincs helyük. Ugy állapítjuk meg, hogy helyes nyomon járunk akkor, amikor a logikai zűr-zavar okát a közigazgatástan és közigazgatási jogtudomány, mint sui generis külön tudományok együttes művelésének erőszakolásában keressük és találjuk meg. A szintézisben a közigazgatástan és a közigazgatási jogtudomány eredményességi szempontja a tisztánlátást zavaró vonatkozásba hozattak, ami elkerülhető, ha a politikus megmarad csupán politikusnak, — a jogász pedig jogásznak. A jelen cikk fejtegetései eredményeképen szélesebb alapvetéssel érdemben ugyanarra az eerdményre jutottam, mint a munkáról írott ismertetésemben. Állítom tehát és bizonyítottnak is tekinthetem, hogy Magyary az eredményességet a jogszerűséggel szembeállítja, hogy ennek folytán azok nála konkurrensek, egyik a másikat • háttérbe szoríthatja, egymás rovására alternatíve jobban vagy kevésbbé érvényesülhetnek s különösen a jogszerűség képes az eredményesség rovására károsan érvényesülni, s így bűnbakként áll a nem kielégítő, az eredményesnek nem minősíthető közállapotokért. Azt, hogy az eredményesség és jogszerűség alternatív fogalmak s hogy a jogszerűség károsan tud túltengeni az eredményesség rovására, Magyary kifejezetten maga állapítja meg (77., 81. és 136. 1.), a többi saját megállapításaim pedig az ő megállapításának csupán értelemszerű folyományai. Magyary azt mondja, hogy én az iméntiekben olyan véleményeket tulajdonítok neki, amelyeket ő ebben a művében soha nem állított és nem vall, hogy az éri állításaim más értelműek, mint az ő kijelentései s azok az ő könyvében nem találhatók s munkájának több részét idézi annak igazolásául, hogy a jogszerűséget és az eredményességet nem tekinti alternatív fogalmaknak. Engedtessék meg nékem ezzel szemben mindenekelőtt arra utalnom* hogy aki a közigazgatással szemben az eredményességet és a jogszerűséget külön követelményként állítja fel, az ezzel azokat már szembe is állította, meri külön követelményként értelemszerüleg az eredményesség csak akkor állítható fel, ha az a jogszerűségben nem foglaltatik benne, a jogszerűség tehát az eredményességi tartalomtól mentei fogalom.