Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - Eredményesség és jogszerűség a közigazgatásban

76 SZONTAGH VILMOS azt a jogbölcseleti lehetőséget látjuk, hogy a jogszerűséggel, az által fogjuk az eredményességet elérni. Ellenvetésünk — nehogy félreértés támadjon — mindig csak a jogilag megkötött közigazgatás szempontjából helytálló. Azzal szemben nem tartjuk bölcseletileg lehetségesnek, hogy a jogszerűség szempontja mellett még külön az eredményesség szempontja is érvényesülhessen, mert a jogszerűségben már bennefoglaltatik az eredményesség s jogi kötöttség mellett a közigazgatás más eredményességet, mint a jogalkotó értékítélete szerinti eredményességet nem valósíthat meg, mert ennek a megkívánása már a jogszerűtlenség kívánalma. Az eredményesség szempontjainak közvetlen érvényesülési terét részünkről a minden rendű és rangú jogalkotásra és a jogalkotási szabadsági szabad belátás területére szorítjuk. Itt van egyedüli közvetlen érvényesülési tere a közigazgatástan eredményességi szempontjainak. Ha azonban ezek a szempontok a jogalkotó értékítéletének megfelelőleg jogszabályilag már feldolgoztattak, azok a jog közegén keresztül már csak mint jogszerűség érvényesülhetnek. A jogszerűség a jognak a fénye vagy az árnyéka. Hogy fényt vet-e, vagy árnyékot — tökéletes végrehajtás mellett — tisztán a jogszabály minőségén múlik. A társadalompolitikum csak ide címezheti a maga eredményességi követelményét, de sohasem a jogi kötöttségű közigazgatáshoz. Magyary azonban ezt a kettős követelményt általában a közigazgatással szemben támasztja, amelyben nagyobb részt foglal el a jcgilag kötött tevékenység s azzal szemben a kettős követelmény — a kifejtettek szerint — bölcseletileg lehetetlen. Ha az okát keressük ennek, azt nem állapíthatjuk meg másban, mint a Magyary felfogásának abban az újszerűségében, hogy a közigazgatást közigazgatástani és jogtudományos szempontból együttesen, szintézisben kell tárgyalni. Ez az ideológia hozza magával, hogy egyidejűleg támasszuk a közigazgatástan eredményességi, és a jogtudomány jogszerűségi princípiumát a közigazgatással szemben, holott a jogszerűségben már bennefoglaltatik a közigazgatástan eredményességi szempontja s a jogszerűséggel az már valósul is. Mennél inkább fokozzuk a jogszerűséget, annál nagyobb fokát érhetjük el a jogalkotói értékítélet szerinti eredményességnek. Magyary — megítélésünk szerint — megtévedt abban, hogy a szintetikus művelés ideológiájában a jogilag megkötött közigazgatással szemben is még külön követelményként állította fel az eredményességet, de viszont önmagával is értelemszerű összeütközésbe jutott akkor, amikor egészen meglepő fordulatképen azt mondja, hogy „Amit a jogállam adott, azt megtartjuk, de többé nem érjük be vele, hanem a jog keretében és a jog eszközeivel az eredményt keressük és akarjuk." (81. 1.) Dehát — kérdhetjük — mit adott a jogállam? Hiszen azt, hogy a jog keretében és eszközeivel, a jogszerűséggel keressük az eredményt, ezt éppen a jogállam adta, hát hogyan lehet ezt a követelményt, mint a jogállammal ellentétes követelményt új, vívmányszerű követelményként felállítani? Abban, hogy Magyary a jövőben a jog keretében és eszközeivel az eredményt kívánja keresni, a jogállam ideológiájával szemben semmi új nincsen, de ellentmond önmagának, aki szerint a jogállam módján a