Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - Eredményesség és jogszerűség a közigazgatásban

EREDMÉNYESSÉG ÉS JOGSZERŰSÉG A KÖZIGAZGATÁSBAN 75 szerinte generálisan érvényes. A jogszerűség sohasem elegendő s mindig szükség van az eredményesség szempontjának külön érvényesítésére. A magunk részéről úgy állapítottuk meg, hogy a tökéletes jogalkalmazással, a jogszerűség hiánytalanságával megvalósul egy eredményesség, u jogalkotó célkitűzése szerinti eredményesség. Ezt vonja talán Magyary kétségbe, vagy nem tartja talán elegendőnek? Milyen eredményességet akar hát elérni? A jogász azt tanítja, hogy a jogszabályoknak lelke, rációja van, s a jogalkalmazásnál mindig ezt a lelket, ezt a rációt kell keresni és annak a szellemében alkalmazni a jogszabályt. Ez a jogszerűség! Ugy kell megállapítanunk, hogy Magyaryt ez nem elégíti ki. Magyary ennél többet, valami mást kíván, mert hiszen jogszerűséget és eredményességet akar. De magunk részéről — jogászi érzékeléssel — ezt a jogszerűségen kívül eredményességet nem ítéljük jogi lehetőségnek. Avagy talán Magyary is csak a jogszabályok értelemszerű alkalmazására, az azokat szülő értékítélet hiánytalan megvalósítására gondol? De akkor felesleges a jogszerűség mellett az eredményesség követelményét még külön felállítani, mert az értelemszerűleg bennefoglaltatik a jogszerűségben, hiszen a jogszerűséggel — mint már többször mondottuk — a jogalkotó értékelése szerinti eredményesség valósul meg. Csak egy esetben tudjuk magunk részéről is az eredményességet, mint a jogszerűség mellett megálló követelményt elfogadni, és pedig akkor, mikor a közigazgatás a szabad belátására utaltan van hivatva ténykedni. Erre azonban — a nagy tömegű jogi szabályozás mellett — csak kivételesen kerülhet sor. Engedtessék meg itt, a szabad belátás problémájának érintésénél, megjegyeznünk, hogy Magyary i— megállapításunk szerint — helytelenül fogja fel a szabad belátás lényegét is. A példa ugyanis, amit ennek illusztrálására felhoz (582. 1.) — egy adóalapnak becslés útján történő megállapítása — nem a szabad belátás, hanem a legszigorúbb jogi kötöttség esete. Hiszen ez bírói megítélésre alkalmas ténykedése a közigazgatásnak s mint jogkérdés, a maga érdemi lényegében vihető a bíróság elé. Visszatérve a tárgyra, Magyary egymással konkurrensnek látja az eredményességet és a jogszerűséget s szerinte volt idő — a jogállam ideje —, amikor a jogszerűség teljesen elnyomta, háttérbe szorította az eredményességet, amely viszont a jogállam előtt domináló szempont volt. Hogy Magyary kitételével éljünk, a jogállamot megelőző időben (rendőrállam) az eredményesség volt a közigazgatás egyetlen szempontja, — „a" szempont, a jogállam idejében a jogszerűség volt a közigazgatás egyetlen szempontja, —• „a" szempont s most a racionalizálással megindult legújabb korban ez a két szempont együttesen, egymás mellett fognak majd érvényesülni. Magunk részéről ezt a szemléletet jogászilag nem tudjuk honorálni. A mi meglátásunk szerint a jogállam közigazgatása sem volt eredményesség híján. Valósult akkor is szükségképen egy valamiféle, a jogalkotói értékítélet szerinti eredményesség. Ami pedig a jövőbe vetett perspektívát illeti, hogy mostmár a jogszerűség mellett az eredményesség szempontja is fog érvényesülni, nem tudjuk jogi lehetőségnek elfogadni s a jövőben is csak