Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - Eredményesség és jogszerűség a közigazgatásban

74 SZONTAGH VILMOS mellett, azzal is beigazolhatjuk, ha a két követelmény egymással kombinált különböző variációit tesszük vizsgálat tárgyává. A két követelmény egymás melletti felállításából a következő variációk származhatnak: 1. a cselekmény jogszerű és eredményes; 2. a cselekmény jogszerű, de eredménytelen; 3. a cselekmény jogszerűtlen, de eredményes s végül 4. a cselekmény jogszerűtlen és eredménytelen. A variációk közül az első esetben az eredményességet a jogszerűséggel elértük. A második esetben az eredményességet úgy érjük el, ha megváltoztatjuk a jogszabályt úgy, hogy annak jogszerű végrehajtása folyományaképen az eredményesség beálljon. A harmadik esetben — megengedett módon — ugyancsak úgy érhetjük el az eredményességet, hogy a jogszabályt úgy alakítjuk át, hogy a jogszerűtlenséggel elérhető eredményességet jogszerűen érhessük el. A negyedik esetben pedig kizárólag a jogszerűtlenségben van az eredménytelenség oka s ha azt megszüntetve jogszerűen járunk el, elérjük az eredményességet. Nem képzelhető tehát olyan helyzet, hogy egyrészt a szüksége, másrészt a jogi lehetősége volna meg annak, 'hogy az eredményességet más útonmódon, mint a jogszerűség útján kereshessük és érhessük el. A jogszerűséggel elért eredmény azonban politikailag természetesen ismét értékelhető, s ha a társadalompolitikus a jogalkotói értékítéletnek megfelelő valóságállapotot nem tartja eredményesnek, ennek oka vagy az, hogy az ő értékítélete más értelmű, mint a jogalkotóé s hogy valósulhasson az ő értékítélete szerinti eredményes állapot, szükséges, hogy a jogalkotásban az ő értékítélete érvényesüljön, vagy az, hogy jogszerűtlenség következtében nem valósult a jogszabálynak megfelelő eredményesség, s ez esetben a jogi vagy politikai hiányosság további és jogszerű cselekvéssel szüntethető meg, mint a negyedik variációban. Ezután az elméleti megvilágítás után nézzük azt, hogy Magyary hogyan fogja fel az eredményesség és a jogszerűség viszonylatát. Magyarynak e tekintetben alaptétele, aminek már a munka előszavában is kifejezést ad, hogy a közigazgatás jogszerűsége a cél (t. i. az eredményesség) biztosítására nem elegendő s az eredményességről külön kell gondoskodni. Külön követelményképen állítja is fel — az alaptétel értelemszerű folyományaképen —• az eredményességet és a jogszerűséget (136. 1.). Mit jelent értelemszerű kihatásaiban ez az alaptétel, az eredményességnek és a jogszerűségnek egymás melletti kettős követelményszerűsége? Jelenti azt, hogy jogalkotással nem lehet az életviszonyokat úgy elrendezni, hogy a jogszabály bármily tökéletes, még száz százalékosan jogszerű végrehajtása eredményeképen is a célt, az eredményességet elérhessük. Magyary ugyanis nem tesz különbséget eset és eset között oly értelemben, hogy némely esetben a jogszerűséggel egymagában is elérhetjük az eredményességet s csak kivételesen — a szabad belátás eseteiben kerülhet sor az eredményességi szempont önálló és külön érvényesítésére. A tétel