Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - Eredményesség és jogszerűség a közigazgatásban

EREDMÉNYESSÉG ÉS JOGSZERŰSÉG A KÖZIGAZGATÁSBAN 73 nck, — jogszerűség alatt pedig azt értjük, hogy valóságállapotok úgy alakíttatnak, illetve alakulnak, amint azok a jogszabályban kifejezésre jutó jogalkotói értékítéletnek felelnek meg. Eredményesség és jogszerűség tehát synonym fogalmak annyiban, hogy mindkettő értékítéletet és illetve annak megfelelő valóság s a kü lönbség csupán annyi, hogy eredményességről a jog területén kívül (de lege ferenda, közigazgatástani szemszögből), jogszerűségről pedig a jog, a joghatások területén (de lege lata, a jogtudomány szemszögéből) beszélünk. A jogalkotó a maga értékítélete szerinti tartalommal telíti meg a jogszabályt s a jogalkalmazóra hárul a feladat, hogy az életviszonyokat ennek az értékítéletnek megfelelőleg alakítsa. Ha az alkalmazás tökéletes (száz százalékban jogszerű),"úgy a ténybeliség, a valóság teljesen meg fog felelni a jogalkotó értékítéletének, a jogalkotó értékítélete szerinti eredményességi képzetnek. A valóságállapot tehát ennek az értékítéletnek a szempontjából eredményes lesz. Ha pedig az alkalmazás nem tökéletes (nem száz százalékosan jogszerű), úgy a ténybeliség, a valóság csak részben fog megfelelni a jogalkotói értékítéletnek, a jogalkotó értékítélete szerinti eredményességi képzetnek. A valóságállapot tehát a jogalkotói értékítélet szerint sem lesz eredményes, illetve csak részben lesz az s ha a jogalkotói értékítélet teljesen figyelmen kívül hagyatik, úgy ezen értékítélet szempontjából az előálló ténybeliség eléri az eredménytelenséget. Jogszerűség tehát nincsen eredményesség nélkül. A jogszerűség az eredményességtől fogalmilag elválaszthatatlan. Az eredményesség a jogszerűségnek tartalmi lényege. A jogszerűség az eredményességnek jogi formája. Az életviszonyok jogi szabályozásának tulajdonképen az az értelme, az észszerűségi indító oka, hogy valóságállapotok egy helyesnek tartott értékítéletnek, az ebben kifejezésre jutó eredményességi képzetnek megfelelőleg alakíttassanak. .A jogszerűség tehát lényegileg és dynamikailag abban áll, hogy a jogszabályban kifejezésre jutó értékítélet szerinti eredményességi célkitűzést valósítjuk, — statikailag pedig az így létesült valóságállapotban áll. A jogszerűség tehát fogalmilag sohasem lehet akadálya az eredményességnek, annak az eredményességnek, ami a jogszabályok tartalmát teszi ki. Másféle eredményességről pedig a jogi szabályozottság területén nem lehet beszélni. Egy másféle eredményesség csak politikailag létezhetik azzal szemben. Értelemszerű ellentmondás nélkül nem lehet tehát az eredményességet a jogszerűségen kívül és azon felül keresni. Aki azt azon kívül és azon felül keresi, az kilépett a jog területéről a politikummal foglalkozó közigazgatástan területére. Ha ezt nem veszi észre, s úgy gondolja, hogy a kettős követelménnyel is a jog területén maradt, az egyrészt megvonja a jogszerűségtől az eredményességet, mint annak fogalmi lényegszerűségét és abból értelmetlen üres formalitást csinál, — másrészt pedig ezt a külön eredményességi követelményt nem tudhatja megvalósítani, mert a jog területén annak egyedüli módja a jogszerűség. Azt, hogy a két követelmény a jog területén nem állhat meg egymás