Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - Eredményesség és jogszerűség a közigazgatásban

72 SZONTAGH VILMOS ságnak joga és kötelessége a rendelkezésére álló fegyelmi eszközökkel megvédeni azt a közérdeket, hogy a közhivatali állást viselő egyén — férfi vagy nő — magánélete az állás méltóságát ne szennyezze be és tiszteletre méltó legyen. Egy alapos fegyelmi vizsgálat, melynek bizonyítási szabályai mentesek a valóságbizonyítás korlátaitól, „a közhivatalnok magánéletével szemben támasztott fokozott társadalmi igényeknek a legteljesebb mértékben érvényt tud szerezni s a közérdek esetleges sérelmeit is megnyugvással tudja orvosolni," s emellett a közhivatalt viselő nőnek tökéletesebb és megnyugtatóbb elégtételt ad, mint az olyan büntetőbírói ítélet, mely nem foglalkozhatott a rágalmazó tényállítás valótlanságával, akár azért, mert a vádlott nem tett valóságbizonyítási indítványt, akár azért, mert a vádlott ilyen indítványát a Lírósag elutasította s így a sértett nem élhetett ellenbizonyítási jogával. Ezek után önként felmerüli az a kérdés, hogy vájjon a Btk. abszolút tilalma nem volt-e erősebb gátja a női becsület ellen irányuló támadásoknak, mint a Bv. bizonyítási szabadsága. A Btk. alkotói még úgy gondolkoztak, hogy a női becsület olyan érzékeny erkölcsi érték, aminek minden bizonyítás megárt, vagy amint egy régi magyar közmondás oly találóan és szépen kifejezi: „a női becsület olyan, mint a tükör, még a lehelet is elhomályosítja." Ennek a közmondásnak igazsága nem avult el, ma is hü kifejezője a magyar lélekből fakadt közfelfogásnak s így csak megnyugvást keltene, ha a törvényhozás a női becsület támadói elől elzárná a valóságbizonyítás útját. Eredményesség és jogszerűség a közigazgatásban. Irta: Dr. Szontagh Vilmos egyetemi tanár. Magyary Zoltán a Magyar Jogi Szemlében megjelent cikkében (Válasz a „Magyar Közigazgatás" bírálóinak. Tanulmányok. 8. sz. 459. 1.) nagyobbrészt abhoz a kritikai könyvismertetésemhez fűz megjegyzéseket, mely a munkáról a lap egyik előző számában (Tanulmányok. 7. sz., 422—429. 1.) jelent meg. Tekintettel arra, hogy Magyary munkájának a tengelyét az eredményesség és jogszerűség jelentőségének, szerepének és egymáshoz való vonatkozásának vizsgálata és megvilágítása képezi, hogy a közigazgatástan és a közigazgatási jogtudomány szintézisben való művelésének lehetőségét, indokoltságát és szükségességét beigazolja, a probléma megoldásának helyessége tulajdonképen a munka tudományos értékmérője s a tudománnyal szemben tartozó kötelességet vélek teljesíteni akkor, amikor a probléma megoldását a magam részéről is célul kitűzve, a nyert eredményekkel próbálom lemérni és megállapítani annak tudományos értékét. Eredményesség alatt bölcseletileg azt értjük, hogy valóságállapotok úgy alakíttatnak, illetve alakulnak, amint azok értékítéletünknek megfelel-