Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A valóságbizonyítás szigorított előfeltételei a Bv. 14. par-ában

MAGYAR JOGI SZEMLE 1944. XXV. évf. február hó 1. 3. szám. Tanulmányok, 2. füzet. A valóságbizonyítás szigorított előfeltételei a Bv. 14. §-ában.* Irta: Dr. Keszy-Harmath Jenő ny. kir. ítélőtáblai tanácselnök. A Btk. 264. § 2. és 4. pontja értelmében a valóság bizonyítását még a sértett kívánatára sem lehetett megengedni, ha 1. a tényállítás olyan cselekményre vonatkozott, mely csak a sértett fél indítványára vonható bűnvádi eljárás alá s az erre jogosított ilyen indítványt nem tett vagy azt visszavonta; 2. vagy ha a tényállítás a családi élet viszonyaira vonatkozott. 3. vagy a női becsületet támadta meg. A Bv. 14. §-a ennek az abszolút tilalomnak megszüntetésével ugyanezeknek a tényállításoknak bizonyítását megengedi, de szigorú előfeltételek igazolásától teszi függővé. A Btk. miniszteri javaslata az 1. alatti tényállítások bizonyításának tilalmát azzal indokolta, hogy „az indítványozási jog sokat veszítene jelentőségéből, ha azt, aminek nyilvánosság elé vonásától még a közérdek szempontjából is tartózkodni szükségesnek látja a közhatalom, tetszés szerint színtérre hozhatná a botrányt kereső léhaság." (Anyaggyüjt. II. 457.) A 2. és a 3. alatti tényállítások bizonyítását tiltó szabály (melyet a képviselőház igazságügyi bizottsága vett fel a törvényjavaslatba) az abszolút tilalmat azzal indokolta, hogy ,,a felvilágosodott törvényhozás nem fogja megengedni, hogy egy nő erényének rágalmazója a törvényszéki terem komoly méltóságát szennyezze be: azon való vagy hamis adatok elősorolásával, költött vagy valódi bizonyítékok boncolgatásával, amelyekkel a már magában véve is ocsmány állítását támogathatónak tartja. A nemtelen bosszú vagy útálatos csacskaság veszélyeinek fokozására nem szolgálnak eszközül a törvénykezés formái, erre nem alkottattak bíróságaink. Ilynemű bizonyítást visszautasít a művelt világ valamennyi büntetőtörvénykönyve." (Anyaggyüjt. II. 460.) A büntetőjog elméleti művelőinek egy része nem helyeselte, sőt túlzott rendelkezésnek tartotta az abszolút tilalmat. Például Fayer László szerint: „a törvény itt az ellenkező végletbe megy, tilalom alá helyezi az evidens, köztudomású, sőt hivatalosan constatált tényeket. Például ha az alkalmazott lop, ezt valaki • Ugyanettől a szerzőtől a Bv. IS. §-ról szóló tanulmány „Kell-e szigorítani a vclóságbizonyitás előfeltételeit?" cim alatt lapunk mult évi 11. számában a 335. oldalon jelent meg.