Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A valóságbizonyítás szigorított előfeltételei a Bv. 14. par-ában

66 HARMATH JENŐ észreveszi s ludat ja a főnökkel; a bűnvádi eljárás megindul, utóbb azonban a főnök visszavonja az indítványt, ezzel kiszolgáltatja a tol vaj üldözésének a főnököt figyelmeztető egyént, mert az ellene indított rágalmazási perben nem bizonyíthatja a valóságot, mert az indítvány visszavonatott. Ha a bíró hivatalosan tudja, hogy az állítás megtörtént tényen alapul, nem ítélhet el vagy más esetben, ha a sértett nőről hivatalosan tudja, hogy tisztességtelen, nem lehet a vádlottat elítélni." (Magy. Btőjog Kézikönyve 1900. II. 132.) Ezt a nézetet Finkey Ferenc is magáévá tette a következő érveléssel: „A valóságbizonyítás kizárásából még nem következik, hogy a vádlott rágalmazás vagy becsületsértés miatt okvetlenül elítélendő. A bíró ily esetben is az eset körülményeihez képest meggyőződése szerint ítél. A Btk. a 264. és 265. §-hoz nem fűzte parancsoló szabályként, hogy a valóságbizonyítás meg nem engedése esetén a vádlott marasztalandó s így a bírónak szabad keze van az esetek megítélésében." (Magy. Btőjog Tankve 678. 1914.) Ellenkező véleménye volt Edvi Illés Károlynak, ki a Btk. 265. $ magyarázatánál így ír: ,,e § csak azt mondja, hogy az állított tény köztudomású voltának bizonyítása meg nem engedhető. Ebből azonban nem következik az is, hogy a bíróság az ily (tehát köztudomású) tényt az ítélethozatalnál figyelembe ne vehesse s ez alapon a vádlottat, ha állítása mindenki által ismert, tehát a bíróság által is valónak tartott tényre vonatkozik, a vád elól fel ne menthesse. De ez természetesen csak akkor történhetik meg, ha az állítás valódiságának bizonyítása különben nincs kizárva." (A Btk. magy. II. 340. 1894.) A Kúria — egyezően ez utóbbi magyarázattal — az abszolút tilalmat átléphetetlen korlátnak tekintette, sőt a női becsület támadása esetében megcáfolhatatlan jogvélelmet (praesumptio juris et de jure) állított fel azzal a határozatával, melyben kimondta, hogy „azon állítások valódisága, melyekkel a női becsület támadtatik meg, a Btk. által ki lévén zárva, ily állítás már a törvény erejénél fogva valótlannak veendő s az már magában megállapítja a rágalmazás tényálladékát. (Dtár XXVI. 44.) Egy másik esetben a valóságbizonyítás megtagadásával elítélték azt a vádlottat, aki a tettenérés pillanatában férje szeretőjét b . . . . k . . . .nak nevezte, holott ebben az esetben a védelem a tettenérés körülményeit a beszámíthatatlanságig menő erős felindulás igazolására akarta bizonyítani. Az egykorú jogirodalomban általános volt az a felfogás, hogy a valóságbizonyítás tilalma erre az esetre nem vonatkozhatik, mert a vádlottnak azt a jogát, hogy a beszámítást kizáró ok alapjául szolgáló, tehát a valóságbizonyítás keretén kívül eső tényeket bizonyíthassa, a valóságbizonyítási tilalom nem korlátozza. (Jogt. K. 1884. évf. 382. és 391. old. dr. Vásárhelyi Domokos és dr. Fayer László cikkei.) A magánindítványos, de magánindílvány hiányában bűnvádi eljárás alá nem vonható bűncselekmény állítása esetében azonban maga a Kúria észlelt olyan szembeszökő anomáliát, hogy kénytelen volt rést ütni az abszolút tilalmon.