Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Házasság megkötése közeli halállal fenyegető betegség esetében, különös tekintettel az 1941: VI. tc. 1. par.-ában foglalt házassági akadályokra

MAGYAR FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE 59 szüntetésére irányul (pl. a pergátló kifogás, a beismerés visszavonása, a tanúnak vallomásra való kötelezése, az ítélet kijavítása stb.) szintén perorvoslatnak tekintessék. Nem kívánjuk ugyan kétségbevonni, hogy a per folyamán felmerülő ilyen és hasonló cselekmények, illetőleg bírói rendelkezések hátrányos következményeinek elhárítását célzó eszközök elméletileg ugyanolyan alkotóelemekből állóknak tekinthetők, mint a tulajdonképeni perorvoslatok, mégis helyesebbnek tartanok, ha a köztudatban használatos perorvoslat kifejezés csupán a tételes jogban is perorvoslatokként ismert percselekmények számára tartatnék fenn s az átfogóbb jelentőségű gyűjtőfogalom számára más megfelelő kifejezés használtatnék (pl. perbeli jogvédelmi eszközök). NÉMETHY LÁSZLÓ. Magyar Folyóiratok Szemléje. A Budapesti Szemle 1943. október-novemberi számaiban Hegedűs József figyelemreméltó és mélyenjáró cikket írt a jogi pozitivizmus bukásáról. Bevezetőben felvázolja a jogi ismerettárgy megismerésének azt a dualizmusát, melynek értelmében a jogot vagy pozitivista módon szemléljük s a megfogalmazott és hatályosuló jogtételekre helyezzük a súlyt, vagy pedig természetjogi alapon a tételekben és azok összefüggő rendszerében kifejezésre jutó elveket kutatjuk. E két szemléleti mód és ezek kapcsolata szükségképpeni, mert nincs jog tételek nélkül és nincs jog alapelvek nélkül sem. Ebből kiindulva a cikkíró, bár közel áll a természetjog felfogásához, vitába száll azzal a mostanában divatossá vált jelszóval, mely a jogi pozitivizmus bukását jelenti be. Felfogása szerint ez a jelszó csupán eltúlzott megfogalmazása annak a fejlődési tendenciának, amely valójában nem a pozitivizmus bukása felé, hanem inkább a pozitivizmust és a természetjogot kiegyenlítő szintétikus szemlélet felé halad. Álláspontja szerint az a változás szorosan összefügg a jog társadalmi alapjainak a megváltozásával, közelebbről azzal a változással, amelynek során a mult század szabadelvű jogtípusa áthajlik egy új, szociális jogtípusba. A jogi pozitivizmus társadalmi gyökere a delelőjére feljutott szabadelvű uralom szellemi, erkölcsi és gazdasági kiegyensúlyozott biztonsága volt, bölcseleti alapja pedig a végsőleg Kantból kiinduló és ebben a korszakban uralkodóvá váló természettudományi szabatosság módszere és eszközei. A szabadelvű jogpozitivizmus nagy teljesítménye a tételes joggal való bánás technikájának a kifejlesztése. Ennek a technikának a birtokában s a természetjogi gátlásoktól való mentessége folytán vált képessé arra, hogy a hűbériség felszámolásának nagy munkáját oly eredményesen el tudja végezni. A szabadelvű jogpozitivizmus hanyatlásának oka viszont az a vakmerőség, mellyel egyedül a jogászat mesterségi részében való felkészültséggel vállalkozni mert társadalomszervező munkára. Ennek folytán, bármennyire fellendítette is a jog technikáját, az elvi alapokra sorvasztóan hatott. A jogi pozitivizmus teljes elfajulását a normativizmus és a tiszta jogtani elmélet mutatják be. A tiszta jogtan a „tiszta" kifejezés alatt valami rejtelmes tulajdonságot, valójában teljes tartalomnélküliséget értett és minden természetjogi meggondolást tudománytalannak vagy forradalminak bélyegzett. Abban az arányban, amint a szabadelvűség, mint a valóságos emberi szabadság biztosítéka, és a hasznosság, mint az igazság végső mértéke csődöt mondtak, és a szélső pozitivizmus tartalomnélküli relativizmusa a világnézetek harcában szétporladt, jelentkezett egyidejűleg a visszahatás a szabadelvűség gazdasági és politikai rendszerével szemben, az anyagelvűség világnézeti rendszerével szemben és a szélső jogi pozivizmussal szemben is. Mindinkább előtérbe került az a felismerés, hogy a