Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Házasság megkötése közeli halállal fenyegető betegség esetében, különös tekintettel az 1941: VI. tc. 1. par.-ában foglalt házassági akadályokra

58 KÖNYVISMERTETÉS tartásból eredő jogsérelmeket, hogy végül — az alapfogalmakból kiinduló kimerítő előkészítés után — a jogsérelmek orvoslását célzó perorvoslatok kérdésével foglalkozzék. A szerző tehát — amint erre Vincenti Gusztáv is rámutat a könyvhöz írt kitűnő előszavában — a jogbölcselet mélységeiből kiindulva gúlához hasonló épületként építi fel zárt logikai egységbe foglalt elméletét, amely széles alapozás után egyre keskenyedő rétegeken át vezet a csúcshoz. Ez a logikai teljesség azonban egyúttal arra az aránytalanságra is vezet, hogy a könyvnek csak mintegy egyötöde foglalkozik a mű címében megjelölt anyaggal, minthogy a szerző — kitűzött céljához képest — a perorvoslatokra vonatkozó fejetgetései során is csupán az elvi alapok kutatására szorítkozik. A fentiekben röviden vázolt kérdések tárgyalása során a szerző a megfelelő — főként magyar és német — jogi irodalom jelentősebb elméleteinek ismertetése után minden felmerülő kérdésben határozott és világos formában s általában meggyőzően fejti ki a saját —• sokszor újszerű és eredeti — álláspontját, ami, ha állásfoglalása általában meg is felel a jogfejlődés irányának, a perjog további elméleti megalapozását és kiépítését érdekes és értékes gondolatokkal szolgálja. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a szerző egyes megállapításai nem vezethetnének ellentmondásokra és vitákra, ezeknek várható üdvös hatása azonban csak fokozza a mű jelentőségét. Ehelyütt — a rendelkezésre álló hely korlátozott voltára tekintettel — a szerzőnek csupán két állásfoglalásával, illetőleg fogalommeghatározásával kívánunk röviden foglalkozni. Az egyik az egyoldalú perbeli közjogi ügyletek elnevezése, a másik pedig a perorvoslatok fogalmának a meghatározása. A perbeli közjogi ügyletek fogalmát a szerző — egyes korábbi irodalmi állásfoglalások továbbépítésével — abból a magánjogi szabályból vezeti le, amely szerint minden előre meghatározott jogi hatást előidéző magatartás: jogügylet. A magánjogi fogalmaknak a közjog világába való és önmagában véve nem is kifogásolható ezzel az átvetítésével a szerző szükség képen eljut az egyoldalú perbeli közjogi ügyletek fogalmához is, ilyennek tekintvén a keresetet, a pergátló kifogást, a tanúnak a költségei megtérítése iránti kérelmét, a bírói ítéletet stb. Habár a jogi fogalmak megjelölésére használt kifejezések közönséges és jogi értelme között rendszerint lényeges különbség van, mégsem tarthatjuk helyesnek az olyan jogi megjelölések használatának további kiterjesztését, amelyek már eredeti — magánjogi —• jelentésükben is távol állanak a szóbanlevő kifejezés közönséges értelmétől. Az egyoldalú jogügylet elnevezés használata ugyanis még a magánjog világában sem tekinthető szerencsésnek, ennek az ott már teljesen meggyökeresedett fogalomnak egyes perjogi cselekményekre való — bár elvileg tetszetős —• kiterjesztése tehát csak szükségtelenül növeli a jogi műnyelv megértésének nehézségeit és így helyesebb volna azt valamely más megfelelő kifejezéssel helyettesíteni, pl. egyoldalú percselekménynek nevezni. Hasonló tőről fakadó megjegyzésünk az is, amely a perorvoslatok fogalmának a szerző által használt kiterjesztő értelmezése, jelesül az ellen irányul, hogy a tételes jogszabályokkal ellentétben minden olyan percselekmény, amely valamely jogsértő magatartással okozott jogsérelem meg-