Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Házasság megkötése közeli halállal fenyegető betegség esetében, különös tekintettel az 1941: VI. tc. 1. par.-ában foglalt házassági akadályokra

56 KÖNYVISMERTETÉS Hogy ez a G. B. Vico és Marx tanításához hasonló nézet ennyire egyoldalú lesz, nem csoda, hisz az elgondolója már a priori abból indul ki, hogy csak a valóságot kutatja! Pedig ma már nemcsak a szellem- és kultúrtudományok, hanem a természettudományok is a dolgok mögé való lehető mélyebb látásra törekszenek! Goethe Faustja is a számára még ismeretlent óhajtja kutatni, i— ezzel szemben Lombardi megáll a tényéknél, tovább nem kutat, hanem kijelenti, hogy a valóságok magyarázata saját maguk a valóságoki Nem látja, hogy a logika törvényei állandóak, s ha már ezek ilyenek, akkor a segítségükkel minden jognak az alapelveit, sőt az ember szellemében és érzületében bennrejlő igazság örök törvényeit is meg lehet állapítani. De azt sem veszi észre, hogy az ő kedvelt mesologikus tényezőiből, a természetből magából és a társadalomból is pozitív következtetéseket lehet levonni (1. v. Moór Gyula: A természetjog problémája). A büntetőjog sem más szerinte, mint az ilyen környezet-diktálta, közszellem-alkotta szabályok megerősítésére szolgáló politikai eszköz. A büntetőjogi érdekvédelem vonala nála egybeesik a hatalmon levő tényezők politikai elgondolásával. így jut el ahhoz a helytelen következtetéshez, hogy nem a bűnözés természetellenes, mert az megegyezik az ősi emberi ösztönökkel, hanem az ilyen ösztönmegnyilvánulásokat bűncselekménnyé kreáló büntetőjog. A bűnöző, tehát egy öslélek, egy „palaeopsziché", ki társadalomellenes érzelmeinek szabad utat engedve, a közszellem alkotta normát megszegi. Az őspsziché az egyetlen endogén tényező, amelyet szerző elismer. Egyébként állandóan támadja a kriminálbiológiai iskolát, főleg Lombrosót. Viszont az őspszichét — szerinte — a hátrányosan befolyásoló környezeti és társadalmi behatások hozzák a közszellem ellenére akcióba. A bűnözés sémája szerinte: valamely környezeti hatás az őspszichét akcióba hozza, s ezzel sérülést szenved a közszellem alkotta norma. A cselekvés belső alapjai nála az akarat és a tudat. Az akarat nem más, mint egy cselekvésre ösztönző érzelem, melyet erősen befolyásol a tudat: a környezeti hatások, az ismeretek komplexusa. így ez a tudat sem lehet egyénies jellegű, hanem csak közösségi, mert az ismeretek csak a társadalomban meglévő tömegükből rakódhatnak az egyénre. Az akarat végeredményben szabad, minthogy az egyén a társadalomban felgyülemlett ismeretkomplexumból szabadon választhatja azokat az ismereteket, melyekből tudata fog kialakulni, s ez lesz az a tudat, mely az érzelmeket s ezeknek utolsó fázisát: az akaratot fogja irányítani. A szerző azonban olyan értelemben mégis determinista, hogy szerinte a társadalomban determinálva vannak azok a tudatelemek, amelyekből az egyén a maga tudatvilágát felépíti. Más tudattal ugynais nem rendelkezhetik, mint amilyen már a társadalomban megvan. Ez az ú. n. „szociális determinizmus" tanítása. A primitív emberben különösen nagy ez a környezeti hatás, s teljesen a befolyása alatt áll. Intelligensebb embernél már nagyobb az erkölcsi szabadság, minthogy több elem közül válogathat, s felszabadíthatja magát a közvetlen környezeti hatások alól. Utóbbi embertípusban fejlődik ki a neopsziché, szemben az őspsziché-