Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Házasság megkötése közeli halállal fenyegető betegség esetében, különös tekintettel az 1941: VI. tc. 1. par.-ában foglalt házassági akadályokra

KÖNYVISMERTETÉS 55 magánnevelés nemzetnevelési betetőzést. A közösségi gondolatnak a szociális eszme kulturális vonatkozásai tekintetében itt is van lényeges mondanivalója, amennyiben a fejlett magas kultúra mellé egyenrangú népi kultúrát követel és mindkettő gyökérzetét a nemzeti sajátosságokba és a pozitív keresztény valláserkölcsiségbe ágyazza be. A bemutatás a fentiek szerint kifejezésre juttatja mindvégig azt az állampoiltikai irányvonalat, hogy a célszerűség gondolatával mindenkor egyenrangú a jogszerűség eszméje. Közigazgatási gyakorlati és elméleti vonalon is sokan hajlandók az egyoldalúságra, a célszerűségi megfontolásoknak a kihangsúlyozására a jogszerűség rovására. Azt a módot, ahogy ez az összeállítás anélkül, hogy a jogot túlzott szerephez akarná juttatni, mégis igen méltó helyet biztosít a magyar jogalkotásnak a szociális szellemű társadalomrendezés és szervezés munkájában, a jogászok egyeteme csak nagy megnyugvással fogadhatja. H. J. Prof. Giovanni Lombardi: „Sociologia Criminale". (Casa editrice dott. Eugenio Jovene, Napoli, 1942.) 726 oldal. Ez az érdekes című mű annak a harcnak a terméke, mely kriminálaetiológiai síkon egyfelől az endogén, másfelől az exogén tényezők elsőbbrendűségét hirdető felek közt folyik. „Sociologia Criminale" címet adta a szerző a műnek. A cím után azt lehetne hinni, hogy a témát a szerző a szociológia tudományának megfelelően, különös büntetőjogi szempontból fogja tárgyalni, tehát a társadalomfilozófiának egy különös részét fogja kézreadni. A mű azonban tartalma szerint inkább „Criminologia Sociale", vagyis egy olyan, a bűnözés okait kutató tudományos munka, mely ezeket az okokat teljesen társadalmi alapra fekteti. Lombardi azonban nem pusztán a bűnözés okaival foglalkozik művében, hanem minden egyébbel is: történelemmel, pszichológiával, vallásfilozófiával, kultúrhistóriával —• s mindezekkel a maga érdekes, — szinte mondhatni — csökönyösen szociologikus felfogásában. Történelemfilozófiája szerint a társadalmi fejlődést sem ilyen, sem olyan, sem materiális, sem spirituális szempontból nem lehet magyarázni, hanem az emberi és társadalmi létet a maga valóságában, történeti kialakulásában kell vizsgálat tárgyává tenni. Az ember és a társadalom pedig legjobban a környezeti, „mesologikus" tényezők hatására alakul. A legerősebb környezeti hatás pedig, túl az éghajlati és egyéb tényezőkön: maga a társadalom. A társadalom Lombardi szerint az emberi lét alapeleme: ez hoz létre minden kultúrát, ez adja a fejlődésbe az „élan vital"-t, nem pedig az egyén. A jogot magát is, mint minden kultúrproduktumot, társadalmi képződménynek tekinti. Kiindul az ősi, primitív emberből, akinél még ismeretlen a társadalmi lét, s aki még az összes vágyainak és ösztöneinek szabad utat enged. Később azonban a környezeti tényezők társulásra kényszerítik, s az így keletkezett társadalom a maga létét biztosítandó, közszellemet termel ki magából, s ez a közszellem szűrődik le az erkölcsben, szokásban és jogban. A jog tehát: a környezeti hatásokra létrejött közszellem alkotta korlát az egyénnel szemben. Ez a közszellem tartalmazza az igazságot is, amely azonban nem állandó, hanem a mesologikus hatásokra változó.