Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához

526 MAGYAR FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE rüiményeket, szellemi és anyagi adottságokat, amelyek között egy jogeset kialakul? Hány jogász ismeri a falusi nép eszejárását? Ezt a hiányt va» hivatva a jogi néphagyománygyiijtés pótolni. A gyűjtés szakszerű és rendszeres feldolgozása pedig élő jogi néphagyományismeretet fog közvetíteni: Mindezek fontosságára azt hisszük a fentiek eléggé rávilágítottak. Ami már most a gyűjtésen belül annak néprajzi vagy jogászi irányát illeti, abból is ki lehet indulni, hogy a jogi néphagyományok gyűjtése és tanulmányozása a jogtörténethez áll legközelebb, ahogy ezt a címbe tett mű előszavában Bónis György meg is említi. De ha jobban meggondoljuk, hogy a jogi néphagyoínfmy-gyüjtés és -ismeret a magyar jogtudomány minden ágát és minden magyar bírót kell hogy érdekelje, mert ez Lényegében nem más, mint — Papp László kifejezését használva— jogi népéletkutatás. A magyar jog azért van, hogy azt a magyar nép, a magyarság nagy egyetemének érdekében műveljük, alkalmazzuk. Nem mondjuk, hogy a magyar jogtudomány és jogalkalmazás annyira eltávolodott a való élettől, hogy szinte fellegekben jár, otí munkálkodik s a föld népére csak árnyékát és villámait szórja. Istennek hála ennyire nem vagyunk, de nagyon kívánatos volna, ha mindazok, akik a magyar jogtudomány művelésével, alkalmazásával foglalkoznak, érdeklődnének aziránt is, hogy az a nép — elsősorban a falusi földmíves nép, — hogyan vélekedik az általuk müveit jogról, törvényről és érdeklődnének aziránt, hogy a tudományosan, műgonddal megalkotott, elméletek, szabályok, ítéletek milyen hatást váltanak ki abból a népből, amelynek javára, érdekében a magyar jogtudomány művelése, alkalmazása történik. DR. HOFER MIKLÓS kir. ítélőtáblai bíró. Magyar Folyóiratok Szemléje. Athenaeum —• 1944. 1—2. füzet. Horváth R. Károly: Jogtudomány és jogbölcselet, 22—32. lap. A tanulmány a jogtudomány és jogbölcselet egymáshoz való viszonyának megvilágításával voltaképen a jog helyét igyekezik megállapítani ismeretrendszerünk keretében. Alapjában a kanti filozófia rendszerére iámasz kodik. Kiindulási pontja a valóság és az értékek, a „van" és a „kell" világának szembeállítása. A pszácho-fizikai valóság és az értékek birodalma között az „értékes valóság", a kultúra világa áll szerinte. S ennek a területén kell keresnünk a jogot, amely nem pusztán tapasztalati valóság, de nem is merő érték Ez a filozófiai megalapozás csak arra meggyőző, aki a tény érték dualizmus újkanti dogmája alapján áll. Ha azonban belátjuk, hogy a pszichika világa nem tekinthető a fizikai valóság részének, hanem inkább ez az az egyetlen birodalom, amelyből az okok és kívánalmak világa egyaránt kiemelkedik, akkor a jog lényegét is a lélektan területén fogjuk keresni, mint általában minden történelmi, társadalmi és kultúrjelenségét. A jogtudománynak a szerző három ágát különbözteti meg: a tételes jogtudományt, jogtörténetet és jogpolitikát. Az első hivatását a pozitív jogszabályok összefüggéseinek vizsgálatában, rendszerezésében, magyarázásában látja. A második a jog múltját tanulmányozza. A harmadik feladata pedig a tételesjog hézagainak kitöltése a szociológia és etika eredményeinek figyelembevételével. A jogbölcselet tárgya szintén a jog. De ezt nem pozitív szabályaiban, hanem tértől és időtől elvonatkoztatva, sub specie totalitatis vizsgálja. Három főtárgya a jog fogalma, okozati összefüggései és értéke. S ezenfelül a jof