Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához

522 KÖNYVISMERTETÉSEK tételesjogászok (Jenks, Allén, Goodhart) és nagybírák (Holmes, Cardozo, Brandeis) jogelméleti alapfelfogásáról számol be. Közöttük emlékezik meg továbbá Goitein, Commons, Dickinson, Haines, Hallis, Robson, Cairns és Hall müveiről. A modern szociológiai irányok ismertetése során mindenekelőtt Poundról s vele kapcsolatban Ward, Small, Giddings, Ross, Mac Iver, Hobhouse és Ginsberg tanításairól emlékezik meg, amelyek középpontjában a társadalmi ellenőrzés gondolata áll. Ezután különös szerelettel ismerteti az újrealizmus név alatt ismeretes szociológiai iskolát (Arnold, Cook, Corbin, Frank, Green, Hamilton, Llewellyn, Radin, Robinson, Yntema), amely az ő jelenlegi tanításaihoz talán legközelebb áll, a legkövetkezetesebben vitte keresztül a formális joglogika elleni hadüzenetet és a modern léleklan alkalmazását, s a legvilágosabban látta meg a jogbiztonság mítoszának illuzóriusságát. A filozófiai és politikai irányok közül megemlíti az újidealizmust (Green, Bradley, Bosanquet, Wallace, Jones, Ritchie, Muirhead, Hetherington, Mackenzie). A súlyt azonban nem erre, hanem az újrealizmusra (Moore, Russel, Whitehead, Alexander, Morgan, Broad, Lard, Joad) helyezi, amely irányzat párhuzamba hozható az új szociológia hasonnevű iskolájával, s a szerző szerint a mai angol filozófia legjelentékenyebb iránya. A természeti és jogi világkép közti áthatás is ezen a ponton következett be. S ennek tudományos következményei egyelőre kiszámíthatatlanok. Végül itt ismerteti a szerző a pluralizmus irányzatát (James, Schiller, Figgis, Colé, Russel), Laski), amelyet az elméletektől a konkrétumok és a praktikum felé fordulás s a „reductio ad unum" visszássága elleni harc jellemez. Lényegileg mélyszociológia, amely az uralmi elméletek felszíne mögött a társadalmi összemüködés szövetségi alapszövetét kutatja. Végül ismerteti a szerző az analitikus irányt (Markby, Amos, Monahan, Holland, Hearn, Salmond, Gray, Hohfeld, Kocourek, Keeton), amelyben az egyre inkább elavuló imperatív jogszemlélet fokozatos átalakulását látja a jog fogalmi elemzésének joghelyzetek elemzésévé történő kibontako zása segítségével. Ezt tekinti a mai klasszikus angol jogelméleti iskolának. De jövőt inkább az újrealista tanoknak jósol, amelyek filozófiai és szociológiai alapja erősebb, s a jogot nem önmagában, hanem a természet, lélek, társadalom funkciójaként akarják megérteni. A régi túlegyszerűsítő tanításokkal szemben az új jogszemléletnek ez a bonyolultsága a legerősebb szín, amely a szerzőben az angol tantörténet áttekintése után megmaradt. Mindezekből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy összehasonlító tanulmányokra mindnyájunknak szüksége van, akik a hatalom igézete, formális logika és fogalmi jogászat üressége mögött a társadalom törvényeit, a jog reális arcát keressük. Ez a kutatás nem eltéríteni fog bennünket a hagyományos magyar jogszemlélettől, hanem egy hosszú és eredménytelen tévút után visszavezethet hozzá. Az első lépés Horváth Barna munkásságával ezirányban megtörtént, nem mondhatni, hogy sokan észrevették volna. Ez azonban inkább a viszonyokra, mint a gondolatra jellemző. A gondolat megszületett és hatni fog. S remélhetőleg előbb-utóbb visszaadja a magyar jogszemléletet önmagának és ezzel a világnak. SZABÓ JÓZSEF.