Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához

KÖNYVISMERTETÉSEK 519 Mikó Imre szemlélete ott, ahol híven megőrzött tárgyilagossága ellenére olykor mégis megnyilatkozik és a tényeket bizonyos megvilágításba helyezi, a modern és gyakorlati nemzetiségi politikusra mutat. A tárgy részletes ismerete mellett a gyakorlati ember meglátásai is érvényesülnek itt és irányítják az olvasó figyelmét a megszívlelendő részletekre. Különösen áll ez a magyarországi román kérdésre vonatkozólag, amelynek a szerző nagyon alapos ismerője. Csak a munka címéhez volna egy megjegyzésünk. Az általános jelentésű „nemzetiségi jog és nemzetiségi politika" cím nem áll ugyanis összhangban a tartalommal, mert nem juttatja kifejezésre azt, hogy a tanulmány a magyar nemzetiségi joggal és mgyr nemzetiségi politikával foglalkozik és csakis azzal. RUTTKAY LÁSZLÓ. Horváth Barna: Angol jogelmélet. A M. Tud. Akadémia jogtudományi bizotságának kiadványsorozata, 13. szám. Budapest. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, 1943. XII. + 657 lap. Egy könyv jelentősége nemcsak önmagában van. Mint minden szellemi tényező, nemcsak van, iétezik, hanem jelképez is. Sőt igazi léte éppen valahol a jelképek mögött, és nem önmagában található. Ez adja meg a keretet, a szellemi éghajlatot, amelyben Horváth előttünk fekvő új könyvét legélesebb megvilágításban láthatjuk. Mint olyan tantörténetnek, amely az angol jogelmélet ismertetésével nagy hiányt tölt be nálunk, kétségbevonhatatlan tudományos jelentősége van. Egy könyv azonban nemcsak tárgyára jellemző. írójára is az. A jelen könyv például az angol jogelméleten kívül megismertet bennünket azzal a Canossa-úttal is, amelyen át a szerző tudós egyéniségének fejlődése mai fokáig eljutott. Hogy a könyvnek ezt a jelentőségét méltányolni tudjuk, vázolnunk kell röviden mögötte — a hátteret. A magyarság hosszú történelmében állandóan tanújelét adta nem közönséges jogérzékének. Ezzel magyarázhatók az el nem múló küzdelmek a nemzet jogai érdekében az Aranybullától a 48-as törvényekig, a Szent Korona tanának kialakulása, csodálatos és emberséges magánjogunk, melyet Werbőczy csak összegyűjtött s az Optk. sem volt képes megfojtani. 48 óta ez az ezredéves fejlődés megakadt, s jogelméletünkben azóta egymást váltják azok az irányzatok, amelyek eredetét nen» a magyar géniuszban, hanem egy szűklátókörű, iskolás fogalomtudományban kell keresnünk. Két nagy hullámot figyelhetünk meg itt: a materializmust és az imperializmust. Az előbbi uralma nagyjából az első világháborúig tartott. Sekélyessége azóta bebizonyult, s bár gyakorlati hatásait a szellemiekben min díg elmaradott tömeg tetteiben ma élvezhetjük tetőpontjukon, elméletileg már kár reá szót vesztegetnünk. Ezt a hullámot követte az imperatív szemléletmód nem kevésbbá sekélyes, de még mindig élő iskolája. Ez az elmélet, amely minden jogot a hatalomból származtat, olyan súllyal nehezedik rá jogelméletünkre, hogy reménytelennek látszik minden olyan kísérlet, amely jogászi gondolkozásunkat fel akarja alóla szabadítani. Pedig a magyar gon-