Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához

512 A JOGÉLET ESEMÉNYEI Most pedig a rovatvezető fájó szívvel, de azzal a reménységgel búcsúzik az olvasótól, hogy nem nagyon hosszú idő multán újból jelentkezhetik azok előtt, akik eddig is kitüntették szerény megjegyzéseit az érdeklődésükkel. Amikor ,ez a rovat közel két évvel ezelőtt megindult, a magyar jogéletnek és a jogélettel kapcsolatos magyar tudományos és társadalmi életnek azokat a jelenségeit kívánta a jogász szemszögéből kiinduló megjegyzésekkel kísérni, amelyeknek nem annyira a tüzetes tárgyalása, mint inkább az észrevevése látszott szükségesnek, mert az észlelésből a megfelelő következtetések levonását bátran rábízhattuk minden komolyan gondolkozó jogászra Akkor, 1943. januárjában \az ország belső életének viszonylagos nyugalma a jogélet fejlődésére a tudományos munka zavartalan folytatására és a társadalmi problémák fokozatos megoldását célzó tervszerű tevékenységre még bőségesen módot nyújtott, s jót véltünk tenni azzal, hogy a sokfelé ágazó nemzetépítő munkához — hacsak egy-egy porszemmel — rovatunkban is hozzájárulhattunk. Azóta országunk területe és népe az események rohanó áradatának sodrába került. Az olyan természetű kérdések, amelyekkel €ddig foglalkoztunk, távolról sem szűntek meg kérdések lenni. Sőt az élet ma is nagy számmal vet fel ilyeneket. Tárgyunk tehát továbbra is akadna bőségesen. A magyar ember lelkében azonban ma olyan súlyos problémák foglalják el az első helyet, amelyek az itt megszokott könnyedébb hangnem al kalmazását nem tűrik meg. Ezekről ezen a helyért szólni annyit jelent, mint megkísérelni mázsás súlyok megmérését patikamérlegen. Észre kellett vennünk, hogy amikor rovatunk tartalma az idők változásához idomult, az a paradoxon állott elő, hogy éppen a kitűzött célunkhoz való ragaszkodás térített el az igazi feladatunktól. Nincs tehát más választásunk, mint félreállni és bevárni, amíg a békés építő munka ideje ismét elkövetkezik és hinni, hogy az út odáig — bármilyen nehéz is lesz — nem fog nagyon sok időbe telni. Z—A. A jogélet eseményei. Az igazságügyi igazgatás és az igazságszolgáltatás körében újabb nagyjelentőségű kinevezésekről és megbízatásokról számolhatunk be. A koronaügyészi méltóságba a magyar büntetőjog kiváló tudományos és gyakorlati művelője, folyóiratunk régi nagy tekintélyű szellemi támogatója, a szerkesztő-bizottság régi oszlopos tagja, Dr. Mendelényi László emelkedett. A kir. Kúria ítélőbírái sorából kúriai tanácselnökké neveztetett ki Dr. Brandt József, aki hosszú időn át teljesített kiváló ítélőbírói működéssel érdemelte ki a most elért magas méltóságot. Igazságügyi államtitkárrá neveztetett ki Dr. Farnos Dezső, aki a bíróságok működésével a legközvetlenebb kapcsolatban álló ügyosztályban kifejtett negyedszázadot meghaladó nagyérdemű munkásságra tekinthet vissza. Megnyerő egyénisége, imponáló szaktudása, intézkedéseinek tökéletes át-