Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához

JUSTITIA MERLEGÉN 511 Vájjon helyes lenne-e most is megvárni, amíg hasonló problémák a nagy vihar lecsillapultával nagy tömegben fognak felmerülni és nem lenne-e sokkal okosabb az elvűit törvényszakaszt korszerűsíteni — még pedig igen sürgősen! * A keresztény egyházak azokat, akik az izraelita felekezetből kilépve náluk a törvényes formaságok megtartásával jelentkeznek, nem veszik fel nyomban a híveik sorába, hanem a keresztség szentségének kiszolgáltatása előtt hosszabb ideig tartó oktatásban részesítik. Ez az eljárás nemcsak a fennálló jogszabályok szempontjából nem eshetik kifogás alá, hanem nyilvánvalóan az állami hatóságok helyeslő beleegyezésével alakult ki. Az 1895.XLII. tc. 1. §-a értelmében ugyan mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást, ez a törvény sem változtatott azonban az 1868:L1I1. tc. 6. §-ának azon a rendelkezésén, hogy a más felekezetből szabályszerűen kilépett személyt az újonnan választott felekezet lelkésze csak jogosítva van felvenni a hívei sorába, de erre az állam részéről kötelezve nincs. Felmerül azonban a kérdés, minő felekezethez tartozónak kell tekinteni a közbenső időben a régi felekezetéből már kilépett, de még meg nem keresztelt személyt, aki egyáltalán nem azt a szándékát juttatta kifejezésre, hogy felekezeten kívül akar maradni. A kérdést a Közigazgatási Bíróság az 1939:IV. tc. 1. §-ában szereplő fordulónapok szempontjából úgy oldotta meg, hogy az idézett törvény szempontjából keresztelés nélkül áttérés nincs, de a megtörtént keresztelés a jelentkezés időpontjára visszahat; más törvények szempontjából viszont az áttérés már a szabályszerű felvételre jelentkezéssel be van fejezve. Alig hiszem, hogy ez a megoldás minden vonatkozásban megnyugtató eredményre vezetne. Amikor a keresztény felekezet szervei világosan azt fejezik ki, hogy a jelentkezőket még nem vették fel, azokat alig lehet bármilyen vonatkozásban az így nyilatkozó felekezet tagjainak minősíteni. Másfelől azonban az élet nem áll meg a keresztelésüket várók felett sem. A több hónapos oktatási idő alatt gyermek is szüleihetik, akinek a vallását — a szülők vallásának megfelelően — a születési anyakönyvbe be kell jegyezni. Kereszteltessék meg a gyermek, amikor még egyáltalán nem bizonyos, hogy a szülők meg fognak kereszteltetni, vagy éppen a leánygyermek anyjának a szülés következtében kereszteletlenül beállott halála folytán az a bizonyos, hogy az irányadó szülő megkeresztelése nem is fog bekövetkezni? Vagy legyen a gyermek mindaddig a szülők által elhagyott izraelita felekezet tagja amíg a szülőknek a megkeresztelkedéssel befejezett vallásváltoztatása az 1868.LIII. tc. 14. §-a értelmében reá is kihat? Az ehhez hasonló kérdések felmerülése nyilván annak a következménye, hogy a vallásváltoztatásra vonatkozó jogszabályaink egyáltalán mm vetettek számot az egyik vallásból kilépés és a másikba belépés között intervallum felmerülésével, pedig a keresztény felekezetek bizonyára sohasem pártolták a felnőttek kellő előkészület nélküli felvételét, a törvény visszás következményeinek pedig azzal vették a régi időben elejét, hogy a keresztségét megelőző oktatást még az izraelita felekezetből való formális kilépés előtt nyújtották. %