Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához

510 IN MEMÓRIÁM. — JUSTITIA MÉRLEGÉN In memóriám. WISZKIDENSZKY GUSZTÁV kir. törvényszéki titkár, folyóiratunk munkatársai sorából' elsőnek nyerte el a hősi halál dicsőségét. Az orosz síkságon folyt harcokban már megmutatta, hogy hazájának fegyveres szolgálatában is az elsők között áll. A nagy ezüst vitézségi érem és ugyancsak a harctéren kiérdemelt legfelsőbb elismerés jelvénye díszítették ifjú mellét, amikor sub auspiciis Gubernatoris jogtudorrá avatták. Ekkor már elhagyta a sajtót a perbeli igazmondási kötelezettségről írt terjedelmes monográfiája, amely szóló bizonysága volt annak, hogy a jogtudomány szolgálatában a legnagyobbra van hivatva. E nemes hivatás mellett a folyóiratunkban megjelent nagy kritikai érzékről és ritka gondolkozásbeli önállóságról tanúskodó dolgozatában, valamint egy további, nyomdakészen a megjelenésre váró értekezésében is hitet tett. A perjog egyes alapvető problémáival foglalkozó, most már a magántanári képesítés alapjául szánt tanulmányon dolgozott nagy buzgalommal és lelkesedéssel, amikor a szülőföldjét, a Duna-Tisza közét fenyegető veszély kiragadta a tollat a kezéből és ismét fegyverbe szólította. A tiszamenti harcokban 26 éves korában érte a halálthozó ellenséges golyó, amely a magyar jogtudományt nagy reménységtől fosztotta meg. Egyéni szeretetreméltósága, a fiatalkorban elért nagy sikerek által feltűnőbbé tett ritka lelki nemességre valló szerénysége csak fokozzák azt a fájdalmat, amelyet oly korai elmúlása a hozzá közelállókban és azok lelkében keltett, akik a szellemi magasságok felé tett útját az első lépésektől kezdve figyelemmel kísérték. i Emlékét büszkeséggel és nem múló kegyelettel őrizzük! 3ustitia mérlegén. Ha valaha érezni lehetett, ma valóban érezzük a régi toscánai közmondás mély értelmét; Úgy dolgozz, mintha örökké élnél, de úgy imádkozz, mintha már holnap meg kellene halnod. Bár bizonyos, hogy napjainkban nemcsak az öregeknek gyakori vendégük az elmúlás gondolata, nem valószínű, hogy ez a komor gondolat mindenkit, akinél ennek helye lenne, vagyoni ügyeinek kellő időben való elrendezésére indítana. A vészterhes események bizony sokukat érnek utói ebből a szempontból is készületlenül. Ha légi támadások áldozataira és azokra a testvéreinkre gondolunk, akiknek nem éppen veszélytelen hosszú útra kelleit váratlanul elindulniok meleg otthonukból, azután pedig elolvassuk az 1876:XVI. tc. 29. §-ának a kiváltságos végrendeletre vonatkozó rendelkezését, szemünkbe kell tűnni, mennyire korszerűtlen ez a közel 70 éves jogszabályunk. A hadviselés módszereinek fejlődése bizony mértföldes lépésekkel hagyta maga mögött a régi törvényalkotó elképzelését. Már az első világháború után nem egyszer állította a bíróságot nehéz feladat elé annak a kérdésnek az eldöntése, hogy egy-egy a harctérről érkezett, később hősi halált halt katonától származó írást lehet-e végrendeletnek tekinteni.