Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához

A KÉNYSZERSTATISZTIKÁHOZ 509 Lehet, hogy az igazgatást hátráltatná a statisztika elhagyása, de éppen ezért az igazgatásnak kellene végeznie vagy végeztetnie — de semmiesetre sem bírákkal és ügyészekkel — a statisztikát. Nem tudom magamévá tenni azt az ellenérvet, hogy „igazságtalanságokat is eredményezhetne, ha annak megítélése, hogy ki dolgozik eleget és ki nem, nem támaszkodnék megfelelő adatokra, hanem a főnök érzésére volna bízva." (M. J. Sz. 14. szám. 416. oldal.) A felügyeleti hatóságok éber rostálással még a vezetésre alkalmasok közül is a legkiválóbbakat választják ki a vezetésre. így az élet azt bizonyítja, hogy minden jó vezető tisztában van statisztika nélkül is a beosztottak munkaképességével, munkateljesítményével, A főnök érzése érvényesülhet akkor is, ha van, akkor is, ha nincs statisztika, mert adott esetben statisztikailag egyenlő munkateljesítmény esetén is az egyik bíráját, vagy ügyészét munkával nagyon gyötörheti. A polgári bírákat nem azon az alapon minősíti a törvényszéki elnök, hogy pl. a státus bíró 30O, míg a másik közpolgári peres egyesbíró csak nyolcvan ítéletet hozott egy évben és nem azon az alapon minősíti a büntetőbíráit sem, hogy az uzsoraegyesbíró 400, míg a büntetőtanácstag csak 80 ítéletet hozott egy évben, mert tisztában van mindenegyes törvényszéki elnök és más vezető azzal, hogy a nagyobb menynyiségben különös előtanulmányt nem igénylő sablon ügyek nagyszáma is benne foglaltatik, ezzel szemben viszont vannak több hetes, vagy kivételesen több hónapos előtanulmányt igénylő ügyek is. Ha pedig ez így van, akkor mi szükség van statisztikára, hiszen a jó főnök mindennel teljesen tisztában van. Miért érvényesüljön akkor a „nagyszámok törvénye", ha az éppen a sablonszerűségre tekintettel semmiféle eligazítási alapot nem ad. A modern élettel való haladás szükségszerűen vonja maga után az ilyen passzív hagyatékok visszautasítását. A statisztika tehát csak relatíve pontos. Minden igazságügyi hatóság lajtroma ugyanis megmutatja, hogy mennyi i\ folyó évben iktatott ügyek száma. Ennek alapján viszont megállapítható, hogy országos átlagban kinek mennyit kell dolgoznia. A statisztika semmi esetre sem való arra, hogy az előlépésre nem méltó személy előlépésének érdekében felhasználtassák. Elfogadom, hogy valóban közérdek a jó és gyors ügyintézés és a munkaerők kellő és egymáshoz viszonyítva igazságos kihasználása, ez azonban a felesleges többletmunkától való felszabadítás és az így nyert idő hivatásszerű felhasználása útján, de semmiesetre sem a statisztikával és adatgyűjtéssel való megterheléssel érhető el. Hogy valaki sokat jól és gyorsan dolgozzék, — ami minden bíró és ügyész törekvése, — ahhoz önképzés szükséges, vagyis ahhoz időt kell adni. Amíg az önképzés idejét az adatgyüjtögetés és a számokkal való bíbelődés tölti ki, addig lehet, hogy elősegítettük az igazságügyi adminisztrációt, de semmiesetre sem vittük előbbre a bírói és ügyészi funkció lényegét. Már pedig — nagyon helyesen jegyezte meg Kőházi Endre (M. J. Sz. 5. szám, 172. oldal, 3. bek.), — hogy az adminisztráció célja szerint az ítélkezéssel szemben alárendeltségi viszonyban áffl és ez szerintem az ügyészi munkára is vonatkozik. DR. NÁNAY GYÖRGY dési kir. ügyész.