Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához

508 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK jut, hogy az adatgyűjtőjében nem tüntette fel, hogy milyen bíróság előtt, hány drb-ot, milyen eredménnyel tárgyalt, hányat fejezett be a bíróság és hányat nem, milyen eredménnyel, hányszor alkalmazta a bíróság a Te. 125. §-át, a Bn. 1. §-át, a Te. 124. §-át, a II. Bn. 4. §-át stb. De nagy hibát követ el az ügyész akkor is, ha egy vádirat szerkesztése alkalmával elfelejti a megfelelő rovatba behúzni, hogy egy esetben a Te. 105. §-át is alkalmazta és az ellen kapott vagy nem kapót folyamodást. Biztosra kell vennem, hogy a fejét fogja és borzong, aki nem ügyész létére mindezt — mint való tényeket — olvassa. A leggyakorlottabb ügyésznek is igen sok idejét veszi el ez a kény, szerstatisztika, a kezdő ügyészeknek pedig egyszerűen az életkeserítője, mert azt tapasztalják, hogy alapos jogi felkészültségükkel egy-két hét alatt beletanultak az ügyészi mesterségbe, — viszont teljesen bizonytalanul tipegnek hosszú hónapokon keresztül az adatgyűjtés dzsungel jében és lelki bizonytalanságot éreznek abban a tekintetben, hogy egyáltalán alkalmasak-e hivatásuk betöltésére. A bírói és ügyészi karnak főleg az adminisztrátorai ragaszkodnak a statisztika fenntartásához; — ezzel szemben a bírói és ügyészi kar örömmel engedi át az adminisztrátor bíráknak és ügyészeknek az adminisztráció fogalma alá könnyebben vehető adatgyűjtést, statisztikát és kimutatások szerkesztését. Igénytelen nézetem szerint a statisztika és adatgyüjtögetés könnyen elsikkaszthatja a lényeget. Távol áll minden ügyésztől — így elsősorban ezen sorok szerény írójától is — a felettes hatóságok szükségesnek talált rendeleteinek tiszteletlen bírálata, de általánosnak mondható ügyészi panaszról lévén szó, úgy véltem, hogy a statisztika által kevésbbé igénybevett bíráknak többszöri panasza után a statisztikával jobban megterhelt ügyészek is szót kérhetnek e téma körben. Ügy vélem, hogy a statisztikára dolgozás, amidőn alkalmas munkamennyiség produkálását biztosítani, ugyanakkor alkalmas a minőségre való önképzést teljesen eltiporni. Túlképzett és drága munkaerő a királyi ügyész statisztikai vonalhuzogatásokra. Nem jut idő az önképzésre, hivatásszerű egyéniségüket deformálja, pennarágó irodai mollyá válnak az ügyészek — mert azt tapasztaltam, hogy a túlzott statisztikázásnak- csak hivatásérzetet csökkentő, pályariasztó és kedélytgyötrő hatása van, de a statisztikával megbarátkozni akivel még eddig találkoztam, senki nem tudott. Ha indokoltnak mutatkozott a felsőbíróságoknak sok irányban való tehermentesítése és ha helyesnek látszik a bíráknak a túlságos adminisztrációtól való megszabadítása, — mint vázlatosan rámutattam — még jobban szükséges és főleg időszerű a kir. ügyészeknek a leírt sallang-munkák béklyóiból való felszabadítása. Ez a „felszabadulás" minden bizonnyal emelni fogja a kir. ügyészek munkájának színvonalát, az önképzésre pedig lehetőséget nyújt. Addig azonban statisztikázunk növekvő fásultsággal, mert az adatgyűjtésnek — sajnos tagadhatatlan jelentősége van az előmenetel megérdcmeltségénél figyelembe jövő minősítésinél is.