Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)
1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához
A KÉNYSZERSTATISZTIKÁHOZ 507 Ügy vélem, megközelítem a valóságot, ha azt állítom, hogy minden ügyész munkaidejének 15—20 °/o-át veszi igénybe ez a ténykedés. Egyet-kettőt kerül-fordul az ügyész, egy ügydarabot elintéz, utána a „behúzások" egész légióját kell adatgyűjtő és egyéb segédkönyveibe bevezetnie és nem is lehet talán jó ügyész az, aki mennyiségileg és minőségileg országos átlagon felüli eredményt produkál, ha történetesen adatgyűjtése, — amely sokszor jóakaratú, erőltetett „stimmeltetést" igényel — nem kifogástalan. ; De tekintsünk be a királyi ügyészség műhelytitkaiba és ragadjunk ki onnan találomra néhány példát. A kir. ügyész a hozzáérkezett feljelentések áttanulmányozása után vagy nyomozást, vagy annak kiegészítését rendeli el, vagy vizsgálati indítványt, vagy egyéb indítványt terjeszt a törvényszék elé pl. újrafelvételi kérelem visszautasítása tárgyában, vagy összbüntetés kiszabása iránti indítványt, vagy megtagadja a vád képviseletét vagy vádiratot szerkeszt stb. Amikor ez ügydarabokat elintézi, az adatgyűjtőjébe nemcsak az ügyirat számát, az elintézés idejét, és módját kell feltüntetnie, hanfem azt is, hogy milyen hatóságtól érkezett (!) az ügydarab, kész anyaggal-e vagy kiegészítést igénylőén, magánostól ered-e a feljelentés, mennyi idő alatt nyert elintézést a feljelentéstől számítottan — főleg a vádiratoknál — stb. Az elintézés módja és ideje és főleg a kiadási időpont feltüntetendő az átadó-átvevő könyvben. A vádiratos ügydaraboknál tárgyalási jegyzéket kell kiállítani, a vádlott személyi adataival (holott ez kitűnik a vádirat visszamaradt fogalmazványából is) vád tárgyává tett bűncselekmény feltüntetésével (ez is benne van a vádiratban), az ügydarab számával, el kell látni ezenkívül ú. n. „A" pertartam számmal, mely számot különvezetendő „A" pertartam könyvből, vagy az adatgyűjtőből meríti az ügyész. A tárgyalásokon az ügyész a pénzbüntetésre elítéltek kezébe kiállított csekket ad, a tárgyalási jegyzéket állít ki, ezt követően feltünteti a tárgyalási naplóba minden letárgyalt ügydarabnál a tárgyalás eredményét, azokat összegezve más oldalra viszi át, pontosan vezeti a „B" pertartam könyvet annak statisztikai kimutatására, hogy a bírói befejezésig mennyi idő telt el, a „B" pertartam számot feltünteti a tárgyalási jegyzéken az „A" pertartam szám alá. Ezt követőleg elő kell vennie az „Elítéltek könyvét", — abba az összes adatokkal fel kell tüntetnie a szabadságvesztés büntetésre elítélt egyének adatait, a büntetés időtartamának felüntetésével és annak megjelölésével, hogy az ítélet jogerős-e vagy sem; jogerő esetén halasztást kapott-e, vagy sem (holott ezt a tárgyalási jegyzéken is fel kell tüntetni). De fel kell még tüntetni az ügyészség és a bíróság iktatószámát, az ítélet végrehajthatóságát. Ezután az adatgyűjtőben feltüntetendő minden tárgyalási napon, hogy a bíróság (!) hány ügyet fejezett be 1 hónap alatt, vagy különböző rovatok szerinti idő szakonkint. Ezután ügylapok, büntetőlapok, kegyelmilapok, statisztikai lapok kiállítása következik, sok bűnügy eredményének jelentése és csak ezután jön az érdemi munka: a perorvoslatok elkapkodott megszerkesztése és írásbafoglalása. Alaposan nem is dolgozhatja ki a fellebbezéseit, mert esetleg eszébe