Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Házasság megkötése közeli halállal fenyegető betegség esetében, különös tekintettel az 1941: VI. tc. 1. par.-ában foglalt házassági akadályokra

KÖNYVISMERTETÉS 53 a szabálytömböket, amelyekre nézve ilyen egységes szerkezetekre gondolni lehet majd. Azután jöhet valóban az összefoglalás rendszerét követő akár mind a tizennégy egységes szerkezet s végül az egy vagy több szociális kódex. A döntő szempont itt az volt, hogy a jogszabályok e rendszeres összeállítása hatásos szemléltetése az eddigi szociálpolitikai jogalkotásnak és így egyben ráeszméltet a különböző területeken mozgó szabályozás fejlődési eltéréseire és így egyöntetű továbbfejlesztésre serkent. A szociális jogrendet egységes tagozódásban bemutató ez összefoglalás előmozdítja az annyira kívánatos könnyebb megismerést és a jogalkalmazást, de egyben azt is, hogy a felsorolt jogterületek élő jogát csoportonként, illetve tárgykörönként hivatalos összeállításokba és egységes szerkezetekbe lehessen öszszefoglalni. A kormány tehát ez ismertetés során kidomborította a szociális jogalkotásban megnyilvánuló elveket abban a tudatban, hogy ezek az elvek adják azt a logikai gerincet, amelyekre rárakódik a tételes matéria. Ez a hivatalosan összeállított jogszabálymutató tehát a gyűjtésen felül megállapítja azokat az elveket, amelyeket a magyar jogalkotó a szociálisnak nevezett jog területén eddig követett és amelyeket ezután is követni óhajt. Ez az eljárás a jogfejlődés történelme során eddig is érvényesült, ha nem is abban a formában, amelyet ez az összeállítás követ. Jogalkotásunk 1867—1914. között is a politikai közvélemény által helyeselt elveket és követelményeket valósított, de természetesen a korszellemnek megfelelően lényegesen kevesebb tudatos szociális elemmel. Ha pedig még jobban visszalapozunk Corpus jurisunkban, akkor azt látjuk, hogy II. Lipót 1790. évi dekrétumának a közpolitikai és bírósági ügyeknek rendszeres kidolgozására kiküldendő bizottságokról szóló 67. cikkében a jövőbeli jogalkotás irányelvei eleve le vannak szögezve és a jogalkotás számára részletes programmként össze vannak dolgozva. Ha pedig kezünkbe vesszük a Corpus jurisnak 1920. óta keletkezett köteteit, azt látjuk, hogy az általános jogelvekre s köztük a szociális eszmékre történő hivatkozás egyre gyakoribb. (A családi hitbizományról szóló 1936:IX. tc. 1. §-a, a telepítésről szóló 1936.XXVII. tc. 1. §-a, a gyakorlati irányú középiskoláról szóló 1938:XIII. tc. 3. és 32. §-ai, a gümőkór és a nemi betegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvényes egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1940:VI. tc. 1. §-a, a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról szóló 1940:XXV. tc. 1. §-a, az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló 1940:XXIII. tc. 1. és 2. §-a és végül a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1942:XVI. tc. 1. és 2. §-a.) Ennek a jelenségnek az egyes elvek társadalompolitikai súlyán túlmenő, alkotmányjogi fontossága van, mert azt bizonyítja, hogy miként 1790-ben, úgy ma is alapvető irányelvekre van beállítva a jogalkotás. Az a körülmény pedig, hogy a miniszterelnök ma szükségesnek látja, hogy ezt a gyűjteményt a törvényhozásnak bemutassa, amellett szól, hogy a magyar törvényhozás államjogi berendezkedésének parlamenti formája nemcsak, hogy nem járta le magát, hanem életerejének teljét bírja. A kormányfő pedig a parlamenttel egyetért a jogpolitika irányvonalai tekintetében. így szemlélve ezt a jogszabály bemutatást, abban egyszersmind hallgatag módon bennefoglaltatik az az utasítás is, hogy a kormány a társadalom és a gazdasági élet nyugodt fejlődési folyamatának biztosítása és az állam jogi és kormányzati rendszerében