Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - A részvénytársasági igazgatók magánjogi felelősségének egyes kérdései

IGAZGATOK FELELŐSSÉGE 503 Nem tehetjük magunkévá azt a felfogást sem, amely a KT. 189. íjában az általános magánjog hivatkozott kártérítési szabályának néhány esetét látja kiemelve, anélkül, hogy ezeknek az eseteknek a KT-ben történt szabályozásához fűződő jogkövetkezményeket levonná. Ennek az álláspontnak az elfogadása ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy marasztalás esetén a bíró tetszése szerint hívhatná fel vagy az általános magánjogi szabályt vagy pedig a KT. 189. §-át akkor, amikor a tényállás a KT. 189. §-a alá subsumálható;8 ha pedig ezt nem lehet megtenni, akkor azt általános magánjog alapján lehet az igazgatósági tagot marasztalni.7 Ennek a felfogásnak az a körülmény adhat tápot, hogy a KT. 189. §-ában felsorolt esetek az általános magánjog hivatkozott kártérítési szabályának kereteibe beleférnek; viszont annak folytán, hogy a KT. ezeket az eseteket — bár a magánjogi elveknek megfelelően — maga szabályozza, következik, hogy idevonatkozólag — a KT. 1. §-ára figyelemmel — a KT. szabályait kell elsősorban alkalmazni és a marasztaló ítéletben a jogalapot illetően csak a KT. rendelkezéseit lehet felhívni. Nem lehet elfogadni a 407/1938. számú kir. kúriai határozatnak azt az álláspontját sem, hogy az igazgatósági tagok kártérítési felelőssége — harmadik személyekkel szemben is — nemcsak a KT. X. címébe ütköző magatartás, hanem bármilyen más irányú kötelezettség megszegése esetén is megállapítható lenne. Ez az állásfoglalás u. i. azt jelentené, hogy pl. ha egy részvénytársaság hibás árut szállít, a vevő a szállítást intéző igazgatósági tag ellen kártérítési keresettel léphetne fel. Ez pedig aligha lehetséges. Érdekes ezzel kapcsolatban kiemelni még azt, hogy a kir. Kúria a 407/1938. számú határozatában foglalt azt a kijelentést, miszerint „téves az a jogi álláspont, hogy a részvénytársaság igazgatósági tagjainak a KT. 189. § második bekezdése szerinti kötelezettsége a kereskedelmi törvényen kívül más törvényben megállapított kötelezettség megszegésének eseteiben fenn nem állana", — olyan ügyben tette, amikor az igazgatósági tagot éppen a KT. X. címében (KT. 186. §) megállapított kötelezettség megszegése miatt marasztalta. Véleményem szerint tehát az igazgatósági tag harmadik személyekkel szembeni kártérítési kötelezettségének jogalapja csakis a KT. 189. §-a lehet s e § felsorolása nem exemplicativ, hanem taxativ jellegű. Az igazgatósági tagok marasztalására — ismétlem harmadik személyekkel szemben — az általános magánjogból nem lehet jogalapot meríteni s a magánjog szabályait csak a KT. által megszabott kereteken belül (a KT. szabályai mellett, de nem helyett) lehet alkalmazni. Ebből a szempontból a KT. 189. §-át joggal nevezhetnénk „blanketta" §-nak, amelynek a KT. által megszabott fix keretén belül az egyes nyitott kérdéseket (mint pl.: a vétkesség, gondosság, kárelhárítási kötelezettség, stb.) az általános magánjog segítségével lehet és kell megoldani. ad i)J A másik kérdés — amely az általános magánjogi szabályok 9 Ez kitűnik különösen abból is, hogy a fentebb 3. alatt hivatkozott ítéletek párhuzamosan hívják fe a KT. 189. §-át és az emített magánjogi szabályt. 7 V. ö. a fentebb idézett 407/1938. sz. határozattal.