Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - A részvénytársasági igazgatók magánjogi felelősségének egyes kérdései

504 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK érvényesülésével áll összefüggésben — az igazgatósági tagoknak úgynevezett individuális felelőssége. Ez annyit jelent, hogy a KT. 180. §-ának szóhangzatával szemben _ adott esetben — nem az igazgatósági tagok összességét (tehát magát az „igazgatóságot") tesszük — szinte objectiv alapon — felelőssé, hanem az igazgatósági tagok közül csak egyeseket. Amilyen jelentőséget tulajdonít az irodalom az individuális felelősségnek, éppen annyira elhanyagolta annak a körülménynek a tisztázását,, hogy az igazgatósági tagok közül kik és milyen alapon mentesülhetnek a kártérítési kötelezettség alól. Bizonyos — alább részletesen feltárandó — körülmények miatt a gyakorlatban rendszerint azoknak az igazgatósági tagoknak a kártérítési kötelezettsége nem lesz megállapítható, akik a részvénytársaság ügyvezetésében közvetlenül részt nem vettek, ehhez képest az irodalomban sokan úgy értelmezik az individuális felelősséget, hogy csak azok az igazgatósági tagok tartozhatnak a KT. 189. §-a alapján kártérítéssel, akik az ügyvezetésben közvetlenül résztvettek, a többiek ellenben nem.8 Fel kell vetni tehát a kérdést, hogy — figyelemmel a bírói gyakorlatra is — valóban a ifenti értelemben érvényesül-e az individuális felelősség? Véleményem szerint nem. Induljunk ki mindenek előtt a kir. Kúriának 1922/1933. számú ítéletéből,9 amelyet szokássá vált olyként emlegetni, mint amely a bírói gyakorlatban az individuális felelősségi rendszer kezdetét jelenti.10 Ennek az ítéletnek a vonatkozó része a következőket tartalmazza: „Az igazgatósági tagnak a KT. X. címében szabatosn körülírt kötelezettségén felül a kifejtettek értelmében az ügyvezetésnek a törvényben és az alapszabályokban meghatározott módon való irányítása és általános ellenőrzés is kötelessége. Ez az irányítás és ellenőrzés nemcsak az igazgatósággal, mint testülettel, de az egyes igazgatósági taggal sem terjedhet ki az egyes ügylelek megkötésére és az ügyletek lebonyolításának részleteire, különösen nem oly ügyletek tekintetében, amelyek a részvénytársaság szokásos üzletvitelének tárgyai." Ez a határozat kétségtelenül alkalmas arra, hogy annak alapján az egyes igazgatósági tagok cselekményeit és főként mulasztásait külön-külön 8 Ez az álláspont olvasható ki Dr. Reitzer Béla: „Részvénytársaság igazgatóságának felelőssége" c. munkájából (Kereskedelmi Jog 1930. évf. 149. old.) is, míg Dr. Schuster Rudolf a Hiteljog Tárának XVII. kötetében 20. sorsz. a. közölt 1885/1935. számú kir. kúriai határozathoz a következő megjegyzést fűzi: „Üjabban a judikatura az igazgatósági tagokról szólott és éppen az alábbi ítéletet hozó tanács kezdeményezésére az individualizálás fejlődött ki, azaz: csak azoknak az igazgatósági tagoknak a felelőssége lett kimondva, akiknek az eljárása vagy mulasztása okozati összefüggésbe volt hozható a kárral, tehát megkülönböztetés történt az igazgatósági tagok között aszerint, amint az ügyvitelben résztvettek vagy sem 9 Hiteljog Tára, XV. köt. 13. sorsz. 10 L. különösen: Dr. Reitzer Béla és Dr. Schuster Rudolf id. tanulmányait.