Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - A részvénytársasági igazgatók magánjogi felelősségének egyes kérdései

502 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK ama általános magánjogi szabály alapján, hogy aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen megsérti, a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni tartozik. Ehhez a véleményhez igen közel áll a kir. Kúria jogi álláspontja is, amelyet legpregnánsabban talán a 407/1938. számú határozat tükröz vissza.* Ez a határozat a kérdést úgy fogja fel, hogy a KT. 1. §-a értelmében a/ igazgatósági tagok felelőssége szempontjából elsősorban a magánjog szabályait kell alkalmazni s a KT. 189. §-a pedig valójában csupán ennek a — fentebb idézett — általános tartalmú szabálynak néhány esetét — exemplicative — sorolja fel. Ezekkel a felfogásokkal szemben, szabad legyen a következőkre rámutatnom. Helyes az a jogi álláspont, hogy a részvénytársaság és az igazgatósági tagok egymásközötti viszonyában a részvénytársaság kártérítési joga a KT. 189. §-a nélkül is érvényesíthető volna a kárt okozó igazgatósági taggal szemben. Más a helyzet azonban a kártérítésre jogosult, úgynevezett harmadik személyek esetében. Az igazgatóság a részvénytársaság ügyintéző és képviselő szerve (KT. 182. és 186. §§), ehhez képest az igazgatósági tagok cselekményei által — a képviseletre vonatkozó szabályok szerint — közvetlenül a részvénytársaság lesz jogosítva és kötelezve, miként ezt a KT. 189. §-a is kiemeli. Magánjogunk szerint pedig a jogi személy felelős azért a kárért, amelyet intéző szerve, vagy e szerv tagja ügykörének ellátásában kártérítésre kötelező cselekményével harmadik személynek okoz.4 Ezt a szabályt egyébként a Kunczféle „Tervezet"5 130. §-a — a részvénytársaságra vonatkozólag — kifejezetten ki is mondja. A KT. 189. §-ának 2. bekezdése a most hivatkozott szabály alól kivételt tesz, amikor a károsult harmadik személyeknek lehetőséget nyújt arra, hogy — az ott felsorolt három esetben — közvetlenül a kárt okozó igazgatósági tag ellen forduljanak. Az elmondottakból tehát következik, hogy ha a KT. 189. §-a mint jus speciale — nem volna, akkor minden esetben az általános magánjog szabályait kellene alkalmazni, vagyis a károsult harmadik személyek közvetlenül a vétkes igazgatósági tag ellen sohasem fordulhatnának. 3 „Téves az a jogi álláspont, hogy a rt. igazgatósági tagjainak a KT. 189. § második bekezdése szerinti kártérítési felelőssége a kereskedelmi törvényen kívül más törvényben megállapított kötelezettség megszegésének eseteiben fenn nem állana, mert a KT. 189. § második bekezdése a kártérítési felelősségnek nem valamely különös alapja, hanem ez a törvényi rendelkezés csupán kifejezett megnyilvánulása a KT. 1. §-a szerint alkalmazandó annak az általános magánjogi szabálynak, amely szerint az, aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen megsérti, a sértettnek ebből eredő kárát megtéríteni tartozik." — Lényegében hasonló az 1114/1937. és 4934/1929. számú határozat is. 4 L. a kir. Kúria 3896/1929. sz. határozatát, „Jogi Hírlap" 1931. évf. 1193. sz. jogeset; v. ö.: MTJ. 61. és 91. §§-ait is. 5 Dr. Kuncz Ödön: „Törvénytervezet a részvénytársaságról, a szövetkezetről és a korlátolt felelősségű, társaságról", 1926.