Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - A részvénytársasági igazgatók magánjogi felelősségének egyes kérdései

IGAZGATOK FELELŐSSÉGE 501 A részvénytársasági igazgatók magánjogi felelősségének egyes kérdései. Amikor a művész az utolsó simítást is elvégezte művén és leteszi vésőjét, joggal emelheti fel szavát, mondván: Be van fejezve a nagy mű! Ezen a művön — ha valóban mester volt alkotója — minden további igazítás csak rombolhat, de nem építhet. Nem így van ez a jogalkotás terén. Amikor egy jogszabály napvilágot lát, befejeződött ugyan a jogalkotó munkája, de egyidejűleg új mesterek lépnek előtérbe: a jogtudomány és a joggyakorlat, hogy a logika vésőjével egyre finomabban és finomabban dolgozzák ki a jogszabályok sokszor merev, sokszor pedig túl hajlékony fogalmait. A jogtudomány és joggyakorlat eme csiszoló munkája különösen érezhető az 1875:XXXVII. tc. (KT.) rendelkezésein, mert csak ez a folytonos csiszoló munka teszi lehetővé, hogy a közel 70 éves kódex szabályai a mai, egyre differenciálódó gazdasági életviszonyok között is kielégítő módon alkalmazhatók legyenek. — Lássuk ezt gyakorlati példán. A KT. 189. §-ának 2. bekezdése a következőképpen szól: „Ha az igaz gatóság tagjai megbízásuk határain túl mennek, ha e cím1 határozatai vagy az alapszabályok ellen cselekszenek, a károsultaknak minden ebből eredő kárért egyetemlegesen felelnek az esetben is, ha a törvény vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedés közgyűlési határozaton alapszik." Alig van a KT.-nek még egy §-a, amellyel kapcsolatban a jogtudománynak és joggyakorlatnak több problémát kellett volna megoldania, mint a KT. 189. §-ának 2. bekezdésénél, amelynek rendelkezései a gyakorlati alkalmazás során hol túl szűknek, hol pedig túl tágnak bizonyultak. Az igazgatósági tagok kártérítési felelőssége az irodalomban már ismételten megvitatást nyert2 s ma már a vitás kérdések túlnyomó többségént-1 általánosan kialakult felfogásról beszélhetünk. Éppen ezért én most csak az utóbbi időben felvetett két problémával kívánok foglalkozni, nevezetesen: a) a. KT. 189. §-ának az általános magánjoghoz való viszonyával, valamint b) az igazgatósági tagok úgynevezett individuális felelősségével. ad a) Az általános magánjog jelentőségét a KT. 189. §-ának gyakor lati alkalmazása szempontjából újabban nemcsak az irodalom, hanem a bírói gyakorlat is egyre jobban kiemeli, sőt azt lehetne mondani, hogy túlozza. Dr. Schuster Rudolf idevonatkozókig arra az álláspontra helyezkedik, hogy a KT. 189. §-ára tulajdonképpen semmi szükség nincsen, mert e § létezése nélkül is meg lehetne állapítani az igazgatósági tagok felelősségét 1 KT. X. címe. 2 így különösen: Dr. Reitzer Béla értekezései a „Kereskedelmi Jog" 1930. és 1934. évf.-nak 149. és 17. oldalán, Dr. Hein István és Dr. Doroghy Ervin tanulmányai a „Kereskedelmi Jog" 1934. évf.-nak 69. és 146. oldalán, Dr. Schuster Rudolf és Dr. Kőházi Endre tanulmányai a „Jogállam" 1934. évf.-nak 121. oldalán, illetve a „Magyar Jogi Szemle" 1939. évf.-nak 96. oldalán. •