Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Az ártúllépés kísérlete két ítélet tükrében

500 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK Ellenkezik azonban a kir. ítélőtábla felfogása a ráció légis-szel is. A törvényhozó akarata, azzal hogy az 1920. évi XV. tc. 1. § 1. pont, 1. tételével a magasabb árkövetelést és kikötést is büntetni rendelte, kétségtelen az volt, hogy már csírájában elfojtsa a „fekete kereskedelmet". Ezt a megállapítást igazolja a budapesti kir. ítélőtáblának B. X. 1135/1942. számú ítélete, mely szerint az árkikötésnek nem áz alku eredményeként kell létrejönni, hanem már az olyan puszta kijelentés is, mely szerint valaki közszükségleti cikk árát a megengedettnél magasabbra mondja (B. H. T. 698. sz.), megvalósítja a bűncselekményt. Az árkikötés, követelés pillanatnyi cselekmények, melyek további cselekményektől függetlenül hozzák létre a bűncselekményt. Az a körülmény tehát, hogy a vádlott és az áru tulajdonosa között bizonyos megállapodás volt a jogügylet hatályossága iránt, csak J. János felelősségrevonása tekintetében releváns, ellenben ö. Ödön vádlott önálió bűnösségének megállapítása szempontjából nem bír jelentőséggel. Az a cselekmény, melyet ö. Ödön vádlott elkövetett, egymagában befejezett bűn cselekmény (magasabb árkövetelés) és így az, hogy a jogügylet hatályban tartásához J. János beleegyezése volt szükséges, teljesen közömbös ö. Ödön vádlott cselekménye megjelenési formájának elbírálásánál. Egyébként is J. János beleegyezése csupán az ügylet teljes joghatályú megkötéséhez volt szükséges, azonban az árkövetelés ilyen utólagos beleegyezéshez nem volt és nem is lehetett kötve annak természete szerint sem. Miután pedig ö. Ödön vádlott a vételrekínálásnál az árköveteléssel eladói nyilatkozatot tett, és.erről a vevő tudomást szerzett és a vádlott által követelt ár a megszabott vagy megengedett árat meghaladta^ a befejezett bűncselekményt követte el, nem pedig az ártúllépés bűntettének kísérletét. Az idézett két bírói határozatból kitűnik, hogy az ártúllépés kísérletét megállapító ítéletek a kísérlet fogalmát szubjektivista alapon állva szemlélik. Ez azonban a Btk. 6ö. §-ának helyes értelmezésével nem egyeztethető öss?e. E § szerint az a cselekmény, mellyel a szándékolt bűntett vagy vétség véghezvitele megkezdetett, de be nem végeztelett, a megkezdett bűntett vagy vétség kísérletét képezi. E fogalomból kitűnik, hogy annak gerincét a véghezvitel megkezdése alkotja, mely egyben a Btk. objektivisla álláspontjáról tesz tanúságot. A véghezvitel megkezdése pedig Angyal szerint „az időben egymásra következő s a bűncselekmény törvényes fogalmát betöltő tevékenységi sorozatból legalább az első tevékenységi mozzanat megvalósítása," Heller szerint pedig „a tényálladék megvalósítása." Az idézett két megállapítás a Btk. objektivisztikus szellemét tükrözi vissza, elvetvén a szubjektivista irányzatot, mely a bűncselekmény elkövetésére irányuló komoly szándékot kifejezésre juttató tevékenységben, már véghezviteli cselekményt lát. Ezt az objektivista szemléletet rávilágítva vizsgálódásunkra, azt kell mondani, hogy az 1920. évi XV. tc. 1. § 1. pont 1. tételében meghatározott árdrágító visszaélés — ártúllépés — (bűntettének) vétségének kísérletét csak akkor lehetne megállapítani, ha a cselekménnyel a cselekvő a fenti törvényszakasz tényálladékának (illetve tényálladék valamely önálló részének) megvalósítását kezdte meg. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha annak fogalmi vagy a cselekmény természetéből eredő akadálya nincs. Mindebből levonhatjuk azt a végső konklúziót, hogy az ártúllépés! kísérlet szakban elkövetni nem lehet. DR. JUHÁSZ TIBOR kalocsai törvényszéki jegyző.