Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Az ártúllépés kísérlete két ítélet tükrében

AZ ARTÜLLÉPÉS KÍSÉRLETE 499 ben, ha a bűncselekmény tovább haladhatott volna a tettes által megkezdett úton (crimen in itinere), befejezett cselekmény lehetett volna. E megállapítás után kétségtelen, hogy vádlottnak fentírt cselekménye, vagyis az, hogy az árjelző cédulákra a megengedettnél magasabb árat írt, sohasem vezethetett volna a magasabb ár követeléshez vagy kikötéséhez vagy a magasabb vételár elfogadásához, mert ha vádlott üzletében a vevő meg is jelenik, a vádlott által eszközölt feljegyzések mellett még mindig szükség lett volna arra, hogy az árjelző cédulán levő ármegjelölést a vádiolt a vevőnek megmutassa, illetve annak alapján kiszámítva az árat, megmondja a vevőnek. Vádlottnak az a cselekménye, hogy a raktárán levő árukra a megengedettnél magasabb árat írt, kétségtelen, hogy előkészület a bűncselekmény elkövetésére, azonban annak nem kísérlete, mert a kísérlet lényege a szándékolt bűntett vagy vétség véghezvitelének megkezdése. II. A budapesti kir. ítélőtábla B. X. 2992/1943. számú ítéletében kísérletet állapít meg az alábbi indokolás alapján: „Az adott esetben ö. Ödön vádlott vételre kínálásnál az ügyletben szereplő mindkét fél jól tudta azt, hogy az esetleg kötendő ügylet csupán előzetes megállapodás jellegével bírhat, mert az csupán J. János árutulajdonos hozzájárulásával válhatik hatályossá. Hiányzott ennélfogva ennél az árkövetelésnél az az egyébként hallgatólagosan a fentiek szerint mindig megkívánt háttér, hogy a vevőnek joggal abban a hiszemben kell lennie, hogy a vételre kínáló a kérdéses egyedileg meghatározott árunak szolgáltatására képes. Ellenben teljes mértékben alkalmas ö. Ödön cselekvősége az ártúllépés kísérletének a megállapítására. Habár az ügylet teljes joghatályú megkötéséhez nem is volt joga, kétségtelen, hogy bizonyos szűkebbkörű megbízást mégis csak kapott J. Jánostól és tudatában volt, hogy J. János beleegyezése esetén az ügylet véglegessé válik, hatályba lép, és meg is volt a lehetőség ennek bekövetkezésére, sőt bizonyos valószínűség is állott fenn. ö. Ödön vádlott is csak abban az esetben remélhetett hozzájutni a saját maga részére kikötött előnyhöz, ha az ügylet jóváhagyása megtörténik; nevezett vádlott el is követett mindent a maga részéről, hogy az ügylet valóban véglegessé válljék. Ha pedig ez adott esetben még sem következett be, úgy ez Ö. Ödön vádlotton teljesen kívülfekvő okból történt. Vagyis ö. Ödön a szóbanforgó árköveteléssel az ártúllépésnek a kísérletét követte el." Az ítélet indokolásából leszűrendő azon megállapítást, hogy: „Ártúllépés kísérlete forog fenn, mikor az árkövetelésnél mindkét fél tudja, hogy az esetleg kötendő ügylet csupán egy harmadik személy hozzájárulása esetében jöhet létre" (B. J. T. XCVI. köt. XVII.) — nem tudjuk a magunkévá tenini. Nézetünk szerint ez a felfogás ellenkezik magának a törvénynek a szavaival, de ellenkezik a ráció légis-szel is. A törvény szerint ugyanis befejezett bűncselekményben bűnös az, aki közszükségleti cikkért a törvény értelmében arra jogosított hatóság részéről megszabott vagy megengedett árnál magasabb árat követel, köt ki, vagy fogad el. Az a körülmény tehát, amelyre a kir. ítélőtábla a kísérlet megállapítását alapítja — hogy t. i. az ügylet a vevő által is tudottan csak J. János beleegyezése esetén vállhatott volna joghatályossá — teljesen közömbös akkor, ha a vételre kínálásnál az árkövetelés már megtörtént és ez a követelt ár a megszabott vagy megengedett árnál magasabb.