Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Az ártúllépés kísérlete két ítélet tükrében

498 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK két lehetősége van, vagy olyasmit tesz, amiből a vevő (illetve bárki) felismerheti a maximális áron felüli eladási szándékát (bármely eladói nyilatkozat), ebben az esetben cselekménye tényálladékszerű és az eladó befejezett bűncselekményben bűnös, vagy pedig olyasmit tesz, amiből a maximális áron felüli eladási szándéka még nem ismerhető fel, ilyenkor cselekménye büntetőjogilag irreleváns. A gyakorlat a két alább ismertetendő határozat szerint a fent kifejtettekkel szöges ellentétben lehetségesnek tartja és megállapítja az 1920. évi XV. tc. 1. § 1. pont 1. tételébe ütköző (bűntett) vétség kísérletét. I. A kalocsai kir. törvényszék uzsorabíróságának egyesbírája a R. 2150/1942/11. számú ítéletével S. Sándor vádlottat bűnösnek mondja ki egyrendbeli, az 1920. évi XV. tc. 1. § 1. pont 1. tételébe ütköző árdrágító visszaélés vétségének a Btk. 65. §-a szerinti kísérletében. Indokok: „Vádlott Kiskúnhalason 1942. év folyamán közelebbről meg nem határozható időben több alkalommal, de egységes akarati elhatározással a 130.000/1941. Á. K. számú rendeletben megállapított és engedélyezett eladási órfelszámítással szemben a bűnjelként lefoglalt és a rendelkező részben felsorolt áruknál az árjelző cédulákon az alábbi (rövidség kedvéért itt külön részletesen fel nem sorolt) megállapítottnál magasabb árakat tüntetett fel. Vádlottnak ez az eljárása a váddal szemben az uzsorabíróság megítélése szerint nem a befejezett árdrágító visszaélés vétségének, hanem csupán e bűncselekmény kísérletének tényálladéki elemeit valósítja meg. A lefolytatott bizonyítás során ugyanis adat arra nem merült fel, hogy a vádlót! az eugedélyezett árnál magasabbra jelzett árukból ezen az áron valóban adott is el, vagy bárkitől is ily árt követelt volna, az a tény azonban, hogy az eladásra szánt és a vádlott üzletében elhelyezett árukon az árkormánybiztosi rendeletben engedélyezett eladási árnál magasabb ár volt feltüntetve, ami az árdrágító visszaélés vétsége kísérletének megállapítására alkalmas. A vásárló közönség ugyanis az áruforgalom és az árfelszámítás szabályozása óta abban az általános tudatban van, hogy a kereskedők által áruikon feltüntetett összeg annak eladási árát jelzi, ezek az árjelző cédulák a vevők által megtekinthetők, az az ár tehát, amdt a kereskedő ezeken a cédulákon feltüntet, azt bizonyítja, hogy a kereskedő áruját ezen az áron kívánja forgalomba hozni. Miután vádlott ezzel az engedélyezettnél magasabb árat tüntetett fel áruin, ezeket ilyen áron kísérelte meg forgalombahozni, cselekménye tehát az árdrágító visszaélés vétségének kísérletét állapítja meg, mert a hatóságilag megállapított legmagasabb eladási árnál magasabb ár kikötését ezzel megkezdette, de akaratán kívül álló okból, hogy áruira vevő nem jelentkezett, be nem végezhette, miért is bűnösnek mondotta ki a bíróság." Nézetem szerint vádlott fentírt cselekményével csupán előkészületi cselekményt követett el. Cselekményéből ugyanis nem állapítható meg kétségtelenül a maximális áron felüli eladási szándékot kifejezésre juttató eladói nyilatkozat. A kísérleti cselekményre egyébként az is jellemző, hogy a cselekmény alkalmas legyen a bevégzett bűntett vagy vétség véghezvitelére, és a szándékolt bűntett vagy vétség be nem végzése csak azért áll elő, mert a cselekmény-sorozatban egy nem várt személy (vagy körülmény) részéről történt magatartás gördít akadályt, melynek nemlétében azon-