Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Fogyatékos jogügyletek a munkajogban [1. r.]

FOGYATÉKOS JOGÜGYLETEK A MUNKAJOGBAN 489 vénykönyv javaslata és általában a magyar jogirodalom nevezi: szolgálati szerződésben kötelmijogi természetű csereszerződést lát.20 E szerződés alapján a munkavállaló megha/tározott szolgálatok elvégzésére, a munkaadó pedig díjazás fizetésére kötelezi magát. A munkaviszony ebből a szerződésből eredő kötelmijogi viszony. A munkaszerződésre vonatkozó ez a felfogás egészen napjainkig nem változott. A jogi írók egy része kifejezetten hangsúlyozza, hogy a munkaviszony tartalmaz ugyan bizonyos személyjogi vonatkozásokat, ez azonban még nem teszi indokolttá a kötelmijogi elvektől ellérő elbánásban részesítését.21 A német jogban a munkaszerződésre és munkaviszonyra vonatkozó régebbi felfogás22 megegyezett a magyarral. A háború után azonban a felek személyi kapcsolatai már erősebben kihangsúlyozásra kerültek, és a munkaviszonyra vonatkozó felfogás megváltozott. Az új felfogás első jeleit Potthoffnál észlelhetjük. Potthoff felfogása szerint23 a munkaviszony már nem tisztán kötelmi jellegű jogviszony, tekintve, hogy a munka az azt végző munkástól el nem választható, s így szükséges, hogy a munkás egész személyiségét a munkaviszony időtartamára lekösse. Az egész személyiségnek ilymódon való lekötése a munkaviszonyt erősen személyi jellegűvé teszi. A munkaviszony személyes jellegét még fokozottabb mértékben hangsúlyozta Molitor, különösen pedig Nikisch és Siebert. Molitor szerint24 a munkaerő nem áru, a munkaviszony tehát nem kötelmijogi, hanem személyjogi jellegű. Nikisch szerint25 a munkavállaló nem egyes, visszatérő munkáknak teljesítésére kötelezi magát, hanem kötelezettségének célja, hogy tartós állapotot hozzon létre, melyben a munkaadó a munkavállaló erejével rendelkezhet. Tehát nem a munkateljesítmény, hanem a személyi kapcsolat az, mely döntően rányomja bélyegét a munkaviszonyra. Siebert26 a munkaviszonyt lényegében személyi jellegű közösségi viszonynak tekinti. A nemzeti szocializmusnak a munkáról alkotott felfogásával összeegyeztethetetlen, hogy a munkaviszonyban vagyonjogi jogviszonyt lássanak, mely javaknak kicserélésére irányul. Ma már a munkaviszony személyi jellegét Németországban általánosságban elismerik.27 Hueck szerint ma a munkajog középpontjában a közcs20 Almási: Kötelmi jog, I. 656. L, Bernhard—Sövényházi: A magánalkalmazotti jogviszony. I. 31. 1. Mindketten elismerik és hangsúlyozzák azonban a munkaviszony „személyes jellegét" is. 21 Schwartz: Az alkalmazottak szolgálati jogviszonyairól, 8. 1. 22 Lotmar: Der Arbeitsvertrag, Kastel: Arbeitsrecht, 83. 1., Hueck— Nipperdey: Lehrbuch, I. 71. L, Herschel: Arbeitsrecht, 1932. 40. L, Boehmer: Einführung in das Bürgerliche Recht, 1929. 60. L 2S Ist das Arbeitsverháltnis ein Schuldverháltnis? Arbeitsrecht, 1922. 267. 1. és Arbeitsrecht, Das Ringen um werdendes Rechit, 1928. 24 Deutsches Arbeitsrecht, 36. 1. 25 Der Anstellungsvertrag, Jherings Jahrbücher, 1930. 1—140. 1. és Vom Arbeitsverháltnis, Lebmann Emlékkönyv, 285. és köv. 1. 26 Deutsches Arbeitsrecht, 66. 1., Das Arbeitsverháltnis in der Ordnung der nationalen Arbeit, különösen 82. és köv. 1., Arbeitsverháltnis und Vertrag. Zeitschrift der Akademie für Deutsches Recht, 1936. 93. 1., Die Begründung des Arbeitsverháitnisses. Deutsches Arbeitsrecht, 1937. 305. 1. és 338. 1. 27 A Reichsarbeitsgericht 1939. szept. 13-i ítéletében. (Arb. R. Sam., 22. köt. 8. L) is ez a nézet jut kifejezésre.