Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Fogyatékos jogügyletek a munkajogban [1. r.]

FOGYATÉKOS JOGÜGYLETEK A MUNKAJOGBAN 487 Mi Nizsalovszky szóhasználatát fogadjuk el, mert ez fejezi ki a legmegközelítőbben a két fő ügyleti érvénytelenségnek, a semmisségnek és a megtámadhatóságnak közös vonásait. Az érvénytelenség kifejezés nem fedi ugyanis híven a megtámadható ügylet fogalmát, amely mindaddig, míg a megtámadásra jogosult az előírt módon és időn belül meg nem támadja, érvényesnek tekintendő. Az viszont, hogy a jogügylettel szemben ilyen hatások érvényesíthetők, arra utal, hogy az ügylet nem teljesértékű, hanem gyengébb, kevesebb értékű, mint a teljesérlékű jogügylet, azzal összehasonlítva fogyatékosságban szenved. A fogyatékos jogügyleteknek két fő faját különböztetjük meg: a semmisséget (nullitas) és a megtámadhatóságot (recessibilitas) .10 a) Éppen úgy, mint a semmisség és megtámadhatóság közös elnevezésére, a semmisség fogalmának meghatározására vonatkozóan is különböző felfogásokkal találkozunk. Thur szerint11 a semmisség az ügyletnek, vagy esetleg az ügylet egy részének eredeti, feltétlen és abszolút fogyatékosságát jelenti. Stoll12 semmiseknek azokat a jogügyleteket tartja, amelyeknél a jogrend a célzott hatást megtagadja. A semmis jogügylet egyáltalán nem hoz létre jogi hatásokat. Leonhard18 a semmis jogügyletet a valóságban is meglevőnek tekinti, az nem puszta ügyletlátszat, de viszont a joghatások előidézésére az ilyen ügylet nem alkalmas. Szladits szerint14 van olyan kellékhiány, amelynek következtében a jogügyletnek semmiféle célzott, jogügyleti hatása nincsen. A jogügyletnek ezt a tulajdonképpeni érvénytelensége a semmisség. Nizsalovszky15 szintén az ügyletnek eredeti érvénytelenségét tekinti semmisségnek. b) A megtámadhatóság fogalmának meghatározásánál ugyancsak több féle nézettel találkozunk. Stoll szerint16 a megtámadható jogügyletek érvényes, de az egyik fél nyilatkozata útján megsemmisíthető jogügyletek. Leonhard a megtámadhatóságot kisebb hatású érvénytelenségnek nevezi.17 Ez a hatás szerinte a különböző esetekben más és más szempontból nyilvánul. 10 „Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy ezzel a két kategóriával kimerítettük a joghatás szempontjából fogyatékos jogügyleteket" — írja Nizsalovszky. (Fogyatékos jogügyletek, 174. 1.) Hivatkozik Grosschmidre, aki felállítja a harmadik kategóriát, a jogcímvédő megtámadást. Ennek a három kategóriának felállításából, Nizsalovszky szerint, logikusan folyik a negyedik kategória, nevezetesen az az eset, amikor ahhoz, hogy az ügylet bizonyos személlyel szemben érvénytelen legyen, nincs szükség az érvénytelenség konstitutív elemét alkotó megtámadásra, hanem ez a szó helyes értelmében vett relatív semmisség eredetileg is megvan. A semmisség és megtámadhatóság azonban az a két fő kategória, mely a gyakorlati élet, s dolgozatunk szempontjából is a legnagyobb fontosságú. 11 Ailgemeiner Teil des Schweizerischen Obligationsrechts, 202—203. 12 Vertrag und Unrecht, 108. 1. 13 Der Irrtum als Ursache nicbtiger Vertragé, II. 298—90. 1. 14 Magyar magánjog. I. Általános Rész, 354. 1. 15 Fogyatékos jogügyletek, 174. 1. 16 Vertrag und Unrecht, 110. 1. 17 Der Irrtum als Ursache nichtiger Vertragé, II. 313. 1.