Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - A tagosításról

482 TUNYOGHI SZŰCS LAJOS amely az úrbéri telkek szétdarabolását tiltó rendelkezéseket hatályon kívül helyezteanélkül, hogy annak helyébe a birtokelaprózást gátló, megfelelő rendelkezést léptetett volna hatályba. Ez a liberális jogfejlődés lehetővé tette, hogy egyesek ingatlanaikból minden korlátozás nélkül egészen apró ingatlanrészeket elidegenülhessenek s hogy azokat mások akár élők között kötött szerződéssel, akár halálesetre szóló juttatásként tulajdonul megszerezhessék. Ennek következtében egyes községek birtokviszonyai annyira rendezetlenekké váltak, hogy a községi határt ma már másként, mint tagosítás útján rendezni nem lehet. Ezt az állapotot későbbi jogszabályaink sem orvosolták s csupán a tagasításra vonatkozóan foglalnak magukban rendelkezést. Az 1908:XXXIX. tc. 4. és 8. §-ai is csupán arra adnak felhatalmazást az igazságügyminiszternek, hogy a birtokrendezési, úrbéri elkülönítési, arányosítás! és tagosítási ügyekben követendő eljárást rendelettel szabályozza. Ennek a törvénynek a felhatalmazása alapján bocsáttatott ki a tagosítási és egyéb birtokrendezési eljárásról szóló 34.700/1935. I. M. számú rendelet, amely egyes kiegészítő rendeletektől eltekintve a tagosításra vonatkozó jogszabályainkat magában foglalja. Érvényben álló jogszabályaink szerint ma a tagosítás megindításához lényegében nem szükséges más, minthogy a község határában fekvő birtokok viszonylag elaprózottak legyenek s hogy a tagosítás tárgyilag is szükséges és hasznos legyen. Ezen az alapon alighanem bármikor, bármely községre nézve el lehetne rendelni a tagosítást, hacsak a községet a legutóbbi időben nem tagosították, mert a birtokok viszonylag mindenütt elaprózottak, az pedig, hogy a tagosítás maga tárgyilag szükséges és hasznos-e, viszonylagos kérdés. A tagosítás szabályozása esetében tehát olyan szabályozás volna szükséges, hogy a tagosítással a birtokviszonyokban létesített rend állandó legyen s ne kerülhessen minden harminc-negyven évben sor újabb és újabb tagosításra és ha arra sor kerül, akkor is csak olyan sorrendben lehessen elrendelni a tagosítást, amilyen sorrendet a községhatárok rendezetlensége annak tárgyilagos értelemben megszab. Ma körülbelül az a helyzet, ihogy ott, ahol a földmérési felügyelőség az újabb kataszteri felmérést saját belátása szerint elvégzi, rendszerint megindul a mozgolódás a tagosítás elrendelése iránt s azt rendszerint el is ren delik, holott nemcsak az országban, hanem azon a környéken is esetleg sok kai rendezetlenebb községhatárok is vannak. Ezért mind a kataszteri felméréseknek, mind pedig a tagosítások elrendelésének jogszabállyal biztosított bizonyos sorrendjét kellene megállapítani. Ez a kívánalom különben már több ízben felmerült és a szakirodalomban is reámutattak arra, hogy a harminc év alatt végzett tagosításaink jelentős része olyan területeken történt, amely területeknek a helyzete a többi területekhez viszonyítva aránylag kedvezőbb volt (Lovag Fehrentheil-Gruppenberg: Magyarország tagosítási szükséglete c. értekezése; Közigazgatástudomány 1942. évf. 123. lap). Csak egy pillantást kell vetni az igazságügyminisztériumnak az 1938. évben s tagosítás és egyéb birtokrendezésről szóló hivatalos kiadmánya 70. oldalán közölt 14, ábrára, amely a folyamatban volt tagosításokat feltünteti, azonnal szembeszökő, hogy a tagosítások az országnak öt-hat körzetére tömörülnek.