Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Az 1939:II. tc. 160. §-a és a 4810/1942. M. E. számú rendelet

4 RADOCSAY: A 4810/1942. M. E. SZ. RENDELET csoló szükségességére tekintettel ezt célozza, — mert nem is célozhatott mást, — a honvédelemről szóló törvény 160. §-ában foglalt felhatalmazás és épen ezért helyesen értelmezte azt a kormány, amikor a 4810/1942. M. E. számú rendeletet kibocsátotta. Az „egyes bűncselekmények" kifejezés okszerű értelmezése szerint nem rendszertani sablonokat jelent tehát, hanem felöleli mindazokat a büntetendő cselekményeket, amelyek az adott esetben a hadviselés érdekét vagy az államnak más fontos érdekét érintik. Az 1939:11. tc. 160. §-ában foglalt felhatalmazás az eljárás gyorsítását a védelem elvének gyakorlati biztosítása mellett még ahhoz a garanciális feltételhez köti, hogy megfelelő jogorvoslatnak is helye legyen. A 4810/1942. M. E. számú rendelet támadói azt is állítják, hogy a rendelet ennek a garanciális követelménynek sem tesz eleget akkor, mikor bizonyos bűncselekmények elbírálását „per saltum" egyenesen a Kúria elé utalja. Természetes, hogy a „megfelelő jogorvoslat" biztosítására vonatkozó rendelkezés olyan esetben, amikor az áttétel a bírósági szervezet lépcsőjének ugyanazon a fokán álló bíróságra történnék, nem jelenthetne mást, mint azt, hogy legfeljebb egyfokú fellebbvitelt a különleges eljárási szabályokban is meg kell állapítani. A dolog természete szerint azonban ki van zárva a fellebbviteli jogorvoslat lehetősége olyan esetben, amikor a kir. Kúria első és végső fokon bíráskodik. Az a tény azonban, hogy a bűncselekmény tárgyában mint első és egyben utolsó fokú bíróság, a kir. Kúria ítél, fogalmilag már önmagában is voltaképen egyértelmű a jogorvoslati lehetőség nyitvatartásával, mert hiszen biztosítja az ügynek a legmagasabb fokú bíróság által való elbírálását. Emellett a közvetlenül a Kúria elbírálása alá került ügyben nem a jogorvoslat, mint ilyen, hanem — a bírói szervezet csúcsszervéről lévén szó — csupán a fellebbviteli jogorvoslat van a dolog természete szerint kizárva; biztosítva van azonban az újrafelvétel rendkívüli jogorvoslatának igénybevételi lehetősége által nyújtott biztonsági szelep érvényesülése. A „megfelelő jogorvoslat" fogalma alá pedig az újrafelvételi jogorvoslat is tartozik, hiszen a törvényi felhatalmazás nem fellebbviteli, hanem általában megfelelő jogorvoslatot kíván. Megfelelő jogorvoslat ilyen esetben az újrafelvétel annál inkább, mert a rendelet ennél még egy különleges szervezeti kautéláról is gondoskodik, amennyiben elrendeli, hogy az ítélkező kúriai tanács nem öttagú, mint rendesen, hanem még további két kúriai bíró bevonásával héttagú tanácsban jár el a kir. Kúria. Az 1891:XVII. tc. 23. §-ára tekintettel tehát az eljárás nagyobb alapossága érdekében még egy különleges és jelentőségében le nem becsülhető szakértelem-többletről gondoskodik. A 4810/1942. M. E. számú rendelet tehát mindenképen megfelel a honvédelemről szóló 1939:11. tc. 160. §-ában megszabott garanciális feltételeknek, a felhatalmazás körét túl nem lépte és így törvényessége kétségen felül áll.