Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 11. szám - Vita a Szentkoronáról. Tóth Zoltán: A Hartvik legenda kritikájához (A Szt. Korona eredetkérdése), Budapest 1942. 131 l.; Deér József: A magyar királyság megalakulása, Budapest 1942. 90 l.; Tóth Zoltán: Történetkutatásunk mai állása körül (A Szent Korona e

378 MAGYAR FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE Magyar Folyóiratok Szemléje. A „Külügyi Szemle" folyó évi márciusi számában dr. ókéri Polzovics Iván folytatta „Szövetségek, szövetségi célok és kötelességek a hadviselők táborában" című tanulmányát. Ezúttal az ú. n. „statikus" hatalmaknak a népszövetségi jogrend mellett megkötött védszerződéseit s azok célját ismertette. A „dinamikus" hatalmakkal szemben ezeknek a „statikus" hatalmaknak célja a népszövetségi rendszerrel kapcsolatban kialakított szerződéshálózat révén a világháborús statusquo megóvása volt. Az egyességokmány 20. cikke az okmány rendelkezéseivel ellentétben álló minden nemzetközi szerződés megszűnését mondotta ki. A 21. cikk azonban — éppen a Monroe doktrínára tekintettel — engedményeket tett s így jöttek létre pl. a regionális szerződések, a különböző barátsági, kölcsönös segélynyújtási szerződések. A nyugati hatalmak közös európai biztonságának megvédésére készült 1925-ben a locarnoi egyezmény. Ehhez hasonló védelmi szerződés azonban Európa keletén nem tudott létrejönni, mert az erre irányuló kísérletek meghiúsultak Németország ellenállásán. Az európai keleti szövetségrendszer helyett 1934-ben Németország Lengyelországgal kötött 10 évre szóló meg nem támadási szerződést, 1921-ben megalakult Magyarország és Bulgária elleni éllel a kisantant, majd ugyancsak 1934-ben á balkánszövetség. A nyugati hatalmak által alkotott szövetségrendszerre 1934-től kezdve a dinamikus hatalmak, élükön Németországgal mértek befejezett tényekkel súlyos csapásokat. A fegyverkezési egyenjogúság kimondásával, a rajnai övezet semlegességének megszüntetésével, a locarnoi szerződésnek Németországra vonatkoztatott hatálytalanításával indult meg az a folyamat, amely néhány év múlva Ausztriának és a szudétanémet területeknek, majd Csehországnak a Német Birodalomhoz való csatolásával folytatódott. A tanulmány ebben a számban közölt folytatásának utolsó részében azoknak a különböző szerződéseket ismerteti, melyeket a statikus hatalmak a német lépések ellensúlyozása céljából Törökországgal és Lengyelországgal kötöttek. (r. I.) A Telekkönyvi Szaklap májusi száma Hódsági Ernő „Gondolatok a telekkönyv időszerű kérdéseiről" című cikkét közli. A szerző a telekkönyvre vonatkozó jogszabályok egységes szerkezetbe foglalását és a telekkönyvi bejegyzési minták újraszövegezését sürgeti. Ez utóbbit azért is fontosnak tartja, mert ily módon segíteni lehetne azon a már sokak által kifogásolt bajon, hogy egyre több a csúnya, sokszor olvashatatlan bejegyzések száma. A szerző azt reméli, hogy ha korszerű bejegyzési minták munka és időmegtakarítással járnának, azt a telekkönyvvezetők a bejegyzések szebb kivitelezésére fordítanák. Szükségesnek tartja a telekkönyvvezetők képesítésének felemelését. Azt javasolja, hogy a középiskolai érettségi vizsgálat megkövetelése mellett a telekkönyvvezetői vizsgán felül még rendszeresítsenek telekkönyvvezetői fogalmazói vizsigát. Ezt a vizsgát legalább hat évi telekkönyvi gyakorlattal rendelkező telekkönyvvezetők tehetnék le kinevezésük után legkorábban két évvel. A vizsga anyaga a magánjog és a telekkönyvi eljárási jog lenne, azonfelül a többi jogágaknak a telekkönyvvel összefüggő része. A vizsgát az egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottság előtt kellene letenni és ugyanazt a színvonalat kellene megkövetelni, mint az ügyvédi és bírói vizsgákon. A telekkönyvi fogalmazói vizsgát tett telekkönyvvezetőkre azután rá lehetne bízni a tárgyalást igénylő ügyek kivételével az összes telekkönyvi ügyek intézését; így lassanként megvalósulna az az ideális állapot, hogy a telekkönyvi ügydarabot ugyanaz vezetné be a telekkönyvbe, aki megfogalmazta. A Statisztikai Értesítő 1943. decemberi számának első tanulmányát dr. Dolanyi (Kovács) Alajos írta a „Budapest- háborús élete számokban' címmel. Az érdekes adatokat tartalmazó tanulmányból kiemeljük azt a megállapítást, hogy 1943-ban Budapesten házasságkötés előtti orvosi vizsgálatra 28746 férfi és nő jelentkezett, akik közül 28151, tehát a jelentkezőknek közel 98°/o-a kapott bizonyítványt. Ugy látszik azonban, hogy egy részük nem köti meg a házasságot, mert a több, mint 14000 párhoz képest c ik