Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 11. szám - Vita a Szentkoronáról. Tóth Zoltán: A Hartvik legenda kritikájához (A Szt. Korona eredetkérdése), Budapest 1942. 131 l.; Deér József: A magyar királyság megalakulása, Budapest 1942. 90 l.; Tóth Zoltán: Történetkutatásunk mai állása körül (A Szent Korona e

MAGYAR FOLYÓIRATOK SZEMLEJE 379 12106 házasságkötés történt. Háborús jelenség, hogy a bűnözés terjed. Budapesten az 1943. év folyamán 118.538 bűncselekményt jelentettek fel a rendőrségen; a feljelentések száma a háborút megelőző években 60—80.000 volt. Különösen a lopás és az orgazdaság miatt tett feljelentések szaporodtak. A bűncselekmények jórésze kinyomozatlan maradt. 1943-ban csak 73176 esetben volt eredményes a nyomozás. A kinyomozott személyek száma 80866 volt, ebből nő 15018, fiatalkorú 4257. — Dr. Kopcsányi Rezsőnek „Budapest könyvtermelése" című tanulmányából megtudjuk, hogy Budapesten az 1941. évben 369, 1942-ben pedig 563 jogi és közigazgatási könyv jelent meg. A Gazdasági Jog 1944. márciusi számában Bálás Károly „A római jog gazdaságtörténeti jelentőségé"-vei foglalkozik. Cikkében lényegileg azt mutatja ki, hogy a római jog legnagyobb érdeme és szinte felbecsülhetetlen jelentősége az, hogy a tulajdont és a legerősebb vagyoni és gazdasági jogokat függetlenítette és elválasztotta a kollektív hatalomtól, a közjogi felsőbbségektől és az egyéni boldogulás meg energia-kifejtés lehetőségeinek körébe helyezte. Ez a megmagyarázója annak az általános virágzásnak, amelyet a római birodalom alattvalói számára biztosított. — Wünscher Frigyes a Szövetkezés Szabadsága című cikkében a fogyasztók és kistermelők érdekeinek a szövetkezetellenes tőke érdekeivel való szembeállítása kapcsán az egyén gazdasági szabadságának védelmét annak megakadályozásában látja, hogy a nagy tőketulajdon ne teremthessen olyan jogrendszert, mely a tőketulajdonnal nem rendelkezőtől a védekezés (különösen a szövetkezésben rejlő védekezés) szabadságát elvehesse. Helytelen ennélfogva az ipartörvény módosításáról szóló 1922 :XII. tc. 4. §-ának az a rendelkezése, amely a szövetkezetet (mint jogi személyt) a képesítéshez kötött ipar űzésétől eltiltja s ezzel megakadályozza pl. hogy a tőkeszegény, falusi kisiparos a szövetkezet segítségével a falu fejlődésére vezető iparral foglalkozhassék. A valódi szövetkezet célja nem lehet nyerészkedés, hanem a tagok szolgálata. Ezért a befektetett tőke számára legfeljebb 5—6°/o-os kamatozást szabad engedni s ezenfelül a tagok csak szövetkezeti járadékban (pl. vásárlási visszatérítésben) részesülhetnek. A valódi szövetkezet lényegét nem szünteti meg, hogy pl. a szövetkezetben állami tőke is van; hogy a szövetkezet hiteleket is nyújt; hogy nem tagokkal is üzleti összeköttetésben áll, stb. A szövetkezetek érdekében állónak tartja azok ellenőrzését. A szövetkezeti jogalkotás szempontjából érdekes gyakorlati megoldásokban bővelkedő cikk végső következtetése az, hogy a szövetkezés szabadságát a kifejtett értelemben valódi szövetkezetek számára kell biztosítani. K. E. Az „Erdélyi Jogélet" 1944. évi 2. számában Kovásznai Zajzon Gerő „Cégvezető és cégjegyző" című cikkében annak a nézetének ad kifejezést, hogy nem helytálló a kereskedelmi cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő miniszteri biztosnak 1940. november 27-én 6000—1940. szám alatt kiadott utasításának a cégjegyzés módozataira vonatkozó azt a kitétele, hogy a céget pp. toldattal vagy anélkül jegyezhessék", — mert cégvezetői meghatalmazás hiányában a társasági tisztviselő — a fentebb kifejtettek alapján — a céget pp. toldattal nem jegyezheti és a cégjegyzésre jogosult személyek (cégtulajdonos = igazgatósági tag, cégvezető és cégjegyzésre jogosult kereskedelmi meghatalmazott = cégjegyző) különböző jogkörére tekintettel célszerűnek tartana oly törvényerejű rendelkezést, amely a cégjegyző jegyzését a többi cégjegyzésre jogosult személyektől megkülönböztetné, mint ahogy a cégvezetőt a törvény a pp. toldat használatára kötelezi, valamint azt, hogy ez a megkülönböztetés a cégjegyzékben is feltüntettessék. K. E. A Közigazgatástudomány 1944. (XI.) évf. 1—2. számában Meznerics Iván megállapítja, hogy a kötött devizagazdálkodás egy új jogágat: a devizaközigazgatási jogot alakította ki a „devizamagánjog" és „devizabüntetőjog" mellett. Jellemző példája ez annak, hogy a modern államban — még háború idején kívül is — gazdasági életfejlődése mily váratlanul állíthatja rendkívüli feladatok elé az államot. A deviza-közigazgatási jogot az egyes magánéleti és gazdasági viszonyaiba való rendkívül mélyreható beavatkozások" jellemzik, amelyek indokolttá tennék, hogy e korlátozások törvényhozási