Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 11. szám - Vita a Szentkoronáról. Tóth Zoltán: A Hartvik legenda kritikájához (A Szt. Korona eredetkérdése), Budapest 1942. 131 l.; Deér József: A magyar királyság megalakulása, Budapest 1942. 90 l.; Tóth Zoltán: Történetkutatásunk mai állása körül (A Szent Korona e

KÖNYVISMERTETÉSEK 377 nagyobbrészt német jogirodalmon nyugvó munkájában a szerző megkülönbözteti a vélelmek fajait, majd meghatározza az egyes vélelmeknek, így az egyszerű-, törvényes-, joghatás- s illetve cáfolhatatlan vélelemnek a fogalmát. Külön értéke a meghatározásoknak, hogy ezekben a szerző már hasznosítja a jogirodalomnak újabban vallott azt a felfogását, hogy a vélelmező és vélelmezett tényállás között logikai kapcsolatnak kell ennie, s hogy az ellenkező bizonyításának mindenegyes esetben helye van. Az ezt követő rövid történeti áttekintés után a vélelmeket elhatárolja rokon jelenségeiktől: az ideiglenes ÜL előzetes igazságoktól, a bizonyítási teher közönséges szabályaitól, a tapasztalati következtetésektől, a fikcióktól, a magyarázó és engedő szabályoktól. Nagyon szemléltető és tanulságos a dolgozatnak az a fejezete, amely a vélelmek és rokonjelenségeik kapcsolatát tárgyalja, s ennek során egymásból, szoros összefüggésükben vezeti le az egy genusba tartozó fenti jelenségeket. A továbbiakban a vélelmeknek forrását, alkalmazási területét és hatását ismerteti, majd pedig befejezésül a vélelmek rendszerbeli helyét fejtegeti. Ennek a máig is vitás kérdésnek a taglalásánál részletezi azokat a felfogásokat, amelyek egy része szerint a vélelmek a perjogban-, másik része szerint a magánjogba-, s ül. a legújabb német jogirodalom szerint az ú. n. „materielles Justizrecht"-nek nevezett jogterülethez tartoznak. Szerzőnek a mindezek egybevetése alapján kialakult felfogása értelmében a vélelmek főként a jognak perbeli érvényesítése, a bizonyítás megkönnyítése érdekében állíttatnak fel, s így ha formailag nem is, de — miként Szladits mondja — legbelső magjukban a perjoghoz tartoznak. Talán még egy lépéssel tovább jutunk, ha abból indulunk ki, hogy a perjog nemcsak alaki, hanem anyagi vonatkozású szabályokból is áll. Az utóbbi alá vonhatók többek között a perbeli jog- és cselekvőképességre, a perbeli meghatalmazottakra, a fő- és mellékbeavatkozóra, a perbeli biztosítékra, bizonyításra vonatkozó szabályozások. A vélelmek mint bizonyítási jogszabályok ugyancsak ide volnának sorozhatok, s ekként — a jogi írók többségének megfelelően — anyagi jogi vonatkozású perjogi szabályoknak, azaz nemcsak formailag, de a valóságban is a perjoghoz tartozóknak volnának tekinthetők. Értékessé teszi a dolgozatot, hogy a szerző az egyes vélelmekkel és rokonjelenségeikkel kapcsolatosan számos példát hoz fel, sajnálatos, hogy ebben a tekintetben egyedül a Magánjogi Törvénykönyv Tervezetére szorítkozik, s egyéb helyről mint pl. az eljárási jogból nem idéz példát, a cáfolhatatlan jogvédelemre pedig egyáltalán nem hoz fel tételes szabályozást, holott a kereskedelmi törvényben és a perjogban erre is találhatott volna jogszabályt. Teljesebb lett volna a dolgozat, ha a jogtudomány olyan kimagasló honi művelőinek, mint Bacsó, Jancsó, Kolosváry, Kovács, Meszlényi, s Yintenti állásfoglalásának ugyancsak helyet szorított volna. A szerző tanulmányában világosan és rendszeresen dolgozta fel a vélelemnek és rokonjelenségeik problémáit, az egyes kérdéseket kimerítően tárgyalta meg, tudományos felkészültséggel és logikusan indokolta állásfoglalásait, s így tanulmánya határozott nyeresége jogirodalmunknak. RICHTER BÉLA.