Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - A tartásdíj pontos fizetésének biztosítása

36 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK Ennek lejáratkor pontosan és maradéktalanul megfizeti tartozását hitelezőjének. Érdeksérelem forog fenn mindenkor, ha a kielégítés nem ezen az eszményi módon történik, mert a késedelem fizetés a hitelező gazdasági vonatkozásainak szoros összefüggésénél fogva e viszonylataiban, esetleg beléletében is zavarokat idézhet elő. De a késedelmes fizetésnek ez a hátrányos eredményi módon történik, mert a késedelmes fizetés a hitelező gazdasági vonatkomegítéléssel nem ellenőrizhető, hanem csak konkrét, tüzetes vizsgálattal állapítható meg. A tartásdíj pontos fizetésének elmulasztása azonban a jogosult életébe nyúl bele mindig, közvetlenül és mélyen, sőt e mulasztás az érdeksérelemnek veszélye már eleve, abstrakte is felismerhető, mert a tartásdíjnak gazdasági rendeltetése, hogy az a tartásdíjra jogosult létfenntartását biztosítsa, sőt, miután a tartásdíjat rendszerint havi részletekben és előre való fizetési kötelezettséggel ítélik meg, az esedékessé válás időpontjában kezdődő fizetési hónapban való létfenntartást kell annak biztosítania. Minél jobban jobban távolodik ettől az időponttól a fizetés ténye, annál kevésbbé felel meg a tartásdíj rendeltetésének és egészen meghiúsul ez a hónap leteltével, amikor is az lényegileg egyéb követelések gazdasági jellegét öíti fel, mert már nem fordítható a megfelelő hónapban való tartásra. A tartásdíjra jogosult létfenntartása érdekében tehát mindent el kell követni, hogy ez az eredmény be ne következzék és így gazdasági követelményként jelentkezik, hogy a jogosult biztosítékokat nyerjen, hogy a neki járó tartásdíjat lejáratkor előre meg is kapja. A végrehajtási eljárás lefolytatása semmiesetre sem alkalmas arra, hogy a tartásdíjra jogosult ily érdekeit biztosítsa, mert végrehajtás már csak az esedékességkor kérhető, ez az eljárás pedig oly hosszadalmas, hogy kielégítés csak a végrehajtás alapjául szolgáló tartásdíj megfelelő hónapjának letelte után hosszú idő múlva nyerhető. Éppen ezért örvendetes, hogy a parlamentben tárgyalás alatt álló új igazságügyi javaslat (amelyről a Magyar Jogi Szemle legutóbbi száma: 24. évf. 677. 1. is megemlékezett), büntető szankcióval is elő kívánja mozdítani a tartási kötelezettségek teljesítését. Nem akarjuk kisebbíteni ennek a szabályozásnak azt a nagy jelentőségét, amelyre cikkében Alföldy Dezső őnagyméltósága rámutat, de mégis úgy véljük, hogy a büntető szankció kilátásba helyezése éppen úgy nem biztosítja, hogy a jogosult kellő időben hozzájusson az őt megillető tartásdíjhoz, mint a végrehajtás lehetősége. Éppen ezért a javaslat sem tette feleslegessé, hogy az erre a célra alkalmas más eszközöket is megfontolás tárgyává tegyük. Csak egy lehetőség mutatkozik a cél elérésére és pedig a pénzben nyújtandó biztosítékadás, amely pénz a tartásdíjrészletek lejártáig bírói letétként lenne kezelendő, lejáratkor pedig a lejárt részletnek megfelelő és kielégítési alappá változó összeg kiutalandó lenne. Kérdés, lehet-e ily biztosítékadásra a tartásdíjra kötelezettet bírói ítélettel kötelezni, ha igen, ez a kötelezés feltétlen lehet, vagy feltételektől függő és milyen terjedelmű? A tartásdíj fizetésére kötelező ítéletek e kötelezettség tartalmát úgy állapítják meg, hogy az adós a tartásdíjat lejáratkor előre tartozik megfizetni. A bírói ítéletben meghatározott kötelem az előre fizetés tekmteteDen nem valósul meg tehát, ha a kötelezett fizetési késedelembe esik. Fizetési mulasz-