Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Koronaügyész, legfőbb királyi ügyész a királyi Kúrián

KORONAÜGYÉSZ = LEGFŐBB ÜGYÉSZ 23 Legelsőnek kínálkozik erre a Goltner és többek által is ajánlott Szentkorona ügyésze elnevezés. Mindenesetre felette megtisztelő lenne a koronaügyészi állás betöltőire ez a régi magyar bírósági szervezetre emlékeztető kifejezés. Juhász Andor, a mi volt nagynevű kúriai elnökünk, két ízben is kifejezte sajnálkozását afelett, hogy a régi magyar nagybírák traditionális címeit a legújabb bírói szervezeti törvényeink egyszerűen mellőzték, így az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület 25 éves jubileumi ünnepélyén, J932. okt. 2-án mondott beszédében „a rendszerváltozásokkal együtt járó túlzásnak" minősítette, hogy: „bírói szervezetünkből rövidesen eltüntették a Hétszemélyes Táblát, a Személynököt, a Szeptemvireket, az ítélőmestereket, végül magát az Országbírót is s ekként a fényes mult emlékeit sem hagyták meg az átszervezett bíróság tekintélyének erősítésére". (L. Juhász Andor: Beszédek. 1935. 32. 1.) Ugyanezen évben a kir. Kúria évnyitó teljes ülésén mondott elnöki beszédében pedig kifejezi, hogy a kir. Kúria történetének megírandó monográfiájában ki kellene fejteni, hogy: „törvényhozásunk a demokratikus elveknek és a jogfejlődés követelményeinek téves értelmezésével s az angol példával ellentétben nem tördelte-e le sok százéves Kúriánk olyan ékességeit is, amelyek új alkotmányunkkal teljesen összefértek volna. Hiszen az országbíróval együtt a személynök, a szeptemvire^c, az ítélőmesterek is eltűntek bírói szervezetünkből s helyükbe új elnevezésű bírói személyek kerültek." (U. o. 102. 1.) Kétségtelenül idesorozhatjuk a régi magyar ügyészi intézményre emlékeztető Causarum Regalium Director, magyarul a „Szentkorona ügyésze" traditionális címet is. Két kiváló egyetemi tanárunk, balásfalvi Kiss Albert és Polner Ödön pedig külön tanulmányokban fejtették ki a régi közjogi intézményeink felélesztésére, s különösen régi bíróságaink címeinek kegyeletes visszaállítására irányuló óhajukat. (Jog. 1935. 1—3. sz.) Ezek a szép elgondolások, illetőleg óhajok azonban sem az irodalomban, sem a kormány vagy törvényhozási körökben nem találtak visszhangra s alig hihető, hogy egyhamar sor kerülhetne megvalósításukra. Hiszen a világháború mai világrengető kérdései s a majd annak befejezte után ránk váró sysifusi nehézségek, politikai, nemzetiségi és társadalmi problémák kemény próbára fogják tenni kormányunk és az országgyűlés teherbírását. így egészen bizonyos, hogy a felvetett kegyeletes óhajok megvitatása és teljesítése csak a messze jövő ábrándképe. A koronaügyész címének a „Szentkorona ügyésze" elnevezéssel felváltása egyébként is alapos megfontolást kíván. Ez az ősi „Szentkorona elmélettel" annyira összhangzó, csábítóan szép elnevezés ugyanis szintén könnyen összetéveszthető lenne a kincstári jogügyi igazgató fogalmával. Hiszen épen a Causarum Begalium Director nevű régi állás az, amit a Szentkorona ügyésze kifejezés első pillanatra magyar szavakkal visszaadni látszik. Az új cím tehát nem fedné híven a mai koronaügyész fogalmát. Ezenfelül arra a vitára is adhatna alkalmat, hogy voltaképen kinek az ügyésze a Szentkorona ügyésze? A királyé, illetőleg az államfőé, vagy az államé, a kormányé vagy a nemzeté? Úgyhogy ennek elfogadása esetén is előrelátható viták merülnének fel a bírói gyakorlatban a Szentkorona ügyészének jogköre felett. A másik vitatható új elnevezés lehetne az alkotmányvédelmi, vagy