Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Ratio legis és lex rationis

TARTÁSRA, GONDOZÁSRA SZORULÓK RTJOGI VÉDELME 15 figyelembe venni, hogy a veszélyt a hatóság vagy a társadalom segítő tevékenysége elhárította. Ezzel a rendelkezéssel akarja a törvényjavaslat a közsegélyezéssel és magánjótékonysággal való visszaélést visszaszorítani. Fontos a törvényjavaslat 7. §-a, amelynél fogva az eltartáshoz, gondviseléshez és neveléshez fűződő fontos érdekek mennél hatékonyabb kielégítése céljából a bíróság a bűnvádi eljárást különös méltánylást érdemlő okokból legfeljebb 6 hónapra felfüggesztheti avégett, hogy a terheltnek alkalmat adjon mulasztásának helyrehozására. Ha azután a határidő eredménytelenül telik el, a bíróság az eljárást folytatja. Ez a szakasz továbbá a cél érdekében a büntetés végrehajtásának felfüggesztését a rendesnél tágabb körben teszi lehetővé. Nem téveszthető szerintem szem elől az sem, hogy a szóbanlévő vétség esetében a 92. §. alkalmazását — oly értelemben, hogy fogház helyett pénzbüntetés legyen a büntetés, — el kell kerülni, mert a pénzbüntetés csak megnehezítené az eltartási kötelezettség teljesítését. Nevezetes rendelkezése a törvényjavaslatnak az is, hogy a bíróság annak megállapítása esetén, hogy a mulasztás munkakerülő életmód következménye, a mulasztót határozatlan időre (1—5 évre) dologházba utalhatja. A most ismertetett rendelkezésekből következik, hogy a bűnvádi eljárás nemcsak az érdekeiben sértett félnek, vagy törvényes képviselőjének feljelentésére, hanem hivatalból is megindulhat. Ha tehát a házassági perekben eljáró bíró, vagy a fiatalkorúak bírája, vagy a gyámhatóság, esetleg más hatóság (fiatalkorúak felügyelő hatósága) az előttük folytatott eljárás során úgy találja, hogy az eltartásra, gondozásra vagy nevelésre vonatkozó kötelességek elmulasztása miatt a mulasztó terhére a törvényben idevonatkozóan meghatározott vétség jelenségei forognak fenn, akkor a Bp. 87. §-a értelmében intézkednie kell a bűnvádi eljárás megindítása iránt. A közösség érdeke ugyanis a fentebb kifejtettek szerint az, hogy mindenki az eltartási kötelezettségének — ha teheti — eleget tegyen. Elengedhetetlenül fontos, hogy a gyakorlati életben az arra hivatott hatóságok, közületek a büntető rendelkezéseknek mennél inkább szerezzenek érvényt. Felette kívánatos az is, hogy amikor a bíróságok és gyámhatóságok az eltartás tárgyában marasztaló határozatot hoznak, egyúttal figyelmeztessék a kötelezett felet a teljesítés elmulasztásának büntetőjogi következményeire, s ezt a figyelmeztetést vegyék jegyzőkönyvbe; még eredményesebb lenne, ha a figyelmeztetés magába a határozat szövegébe vétetnék fel. A meghozandó törvény tehát a családról, s különösen a gyermekekről való gondoskodás kötelességeinek teljesítését hathatósan elő fogja mozdítani. Ha majd a tartásra kötelezés alkalmával a kötelezettek az említett figyelmeztetésben részesülnek, s ha majd a bíróság a törvény alapján érzékeny büntetést szab ki s az ily ítéletek a napilapok és a napi szóbeszéd révén közismertekké válnak, akkor mindinkább át fog menni a köztudatba az, hogy a családról való gondoskodás, de különösen a gyermek kellő eltartása, gondozása és nevelése oly szent kötelesség, amelyet senki büntetlenül meg nem szeghet.