Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Ratio legis és lex rationis

ALFÖLDY: TARTÁSRA SZORULÓK VÉDELME 13 Az eltartásra és gondozásra szorulók büntetőjogi védelméről. Irta: Dr. Alföldy Dezső, m. kir. titkos tanácsos, a bpesti kir. ítélőtábla elnöke. Találó mondás, hogy a családok a nemzeti közösség élő szervezetének egyes sejtjei. Mennél egészségesebb, mennél erkölcsösebb s célját mennél inkább betöltő egy nemzetben a családi élet, annál jobban van biztosítva annak a nemzetnek jövője, boldogulása. A család célja, hogy a kölcsönös hűségre kötelezett házastársak egymás áldozatkész módon támogassák, — továbbá, hogy a természetnél fogva a család körén belül kifejtendő tevékenységre rendelt nő a család érdekeit közvetlenül szolgáló hivatását mennél jobban betölthesse, — hogy a házasságból származó gyermekek eltartása, gondozása, nevelése a házastársak egymást kiegészítő tevékenysége útján mennél inkább biztosíttassék, s hogy az elaggott szülők is a családban nyerjék el szükséges gondozásukat. Nem kétséges, hogy a nemzet érdekei szempontjából a gyermek eltartására, gondozására és nevelésére irányuló kötelezettségnek van különös jelentősége. A gyermektörzs a nemzet jövőjének alapja, s a közösségnek fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy testileg és szellemileg mennél egészségesebb jobb és erősebb gyermeknemzedék nőjön fel. A gyermek eltartására, gondviselésére és nevelésére vonatkozó, s a kifejtettek szerint mély erkölcsi tartalommal telített kötelezettség tehát nem egyszerű magánjogi kötelezettség, hanem a nemzet fontos érdekében kellő módon teljesítendő közjogi természetű kötelezettség. Ennek a kötelezettségnek elhanyagolása a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését veszélyezteti, a gyermeket nyomornak, elesettségnek, egészsége megromlásának és züllésnek teszi ki. Ezek a szempontok vezettek annak felismerésére, hogy aki a gyermek tartására, gondviselésére és nevelésére irányuló kötelezettségét elhanyagolja, azt a köz érdekéből büntetőjogi következmények kilátásba helyezésével kell a szóbanlévő kötelezettségének teljesítésére szorítani, s ha ez eredménnyel nem járna, jogellenes magatartásának vétséggé minősítése mellett szabadságvesztéssel kell őt büntetni. De bizonyos közérdek fűződik az elhagyott és keresetképtelen feleség eltartására s az elaggott szülő gondozására vonatkozó kötelezettség teljesítéséhez is, nehogy indokolatlanul a jótékonysági intézmények terheltessenek meg. összhangban áll ez a mai kornak az általános társadalmi jólét biztosítását célzó szociális irányzatával, amely a nyomor, betegségbeesés, az elzüllés megelőzése végett elsősorban az ide vonatkozó veszély elhárítására törekszik megfelelő és célravezető intézkedésekkel. Meg kell tehát büntetni azokat, akik egyébként az eltartás kötelezettségének eleget tudnának tenni, de az eltartással indokolatlanul a közt és a társadalmat igyekszenek megterhelni, holott a közsegélyezésnek és magánjótékonyságnak csak akkor lehet helye, ha a család körében a megfelelő eltartás nem biztosítható.