Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Ratio legis és lex rationis

12 RAKOVSZKY IVÁN: RATIO LEGIS ÉS LEX RATIONIS bíró ezen a téren korlát nélkül igénybe veszi a maga függetlenségét. Ha az írott jog az adott esetre alkalmazva a józan ésszel ellenkező eredményre vezet, — mint ők mondják common sense ellenes, — habozás nélkül félreteszik a jogszabályt és a józan ész törvényét követik, amelyet a címben lex rationisnak neveztem. A szöveghez ragaszkodó merev jogi szemléleten felülemelkedő ez a magas jogszolgáltatási felfogás nálunk mind a jogi irodalomban, mind a jogszolgáltatási fórumok indokoló fejtegetéseiben ritka vendég. Ezért nem árt néha elmélkedni fölötte. Gyakran alkalmazni nem igen lehet, mert túltengése jogbizonytalanságra vezetne. A jogszolgáltatás legfőbb célja azonban az Igazság, olyan igazság pedig nem lehet, amely a józan ésszel ellenkezik. Igazságos jogszolgáltatásnak tehát a lex rationist el kell fogadnia és alkalmazkodnia kell hozzá. A törvény szellemének figyelembe vétele a törvény magyarázatánál jogászi körökben nem is vitás. Ebből az elfogadott jogi elvből is szabályként következik, hogy a józan ésszel ellenkező jogi tételt alkalmazni nem lehet, mert semmiféle törvénynek sem képzelhető el olyan célzata, mely a józan ész törvényébe ütközik és a törvényhozó akarata tudatosan nem fogadhatott el olyan törvényszöveget, vagy szövegeket, amelyekből a józan értelemmel ellenkező jogot lehetne szolgáltatni. A lex rationis tehát a ratio legis alkalmazási módjaként is jelentkezik, melynek tulajdonképen továbbfejlesztése. Végeredményben azt jelenti, hogy a törvény szellemének kutatása és alkalmazása bizonyos szélsőséges esetekben nemcsak a törvény szövegének mikénti alkalmazására jelöl utat, de annak részben, vagy egészben való mellőzését is szükségessé teheti. A mult század pozitivista jogi irányzata, amely a jogot egyedül a tételes törvényben látta, helyezte háttérbe és feledkezett meg a jogszolgáltatásnak erről az alapelvéről, amely pedig már a római jogban is szerepelt, az angol jogszolgáltatáson végighúzódik, a magyar magánjog kifejlődésének táblabírói korszakában bölcs alkalmazást talált és a természetjogi, vagy észjogi rendszerek elveiből, míg azok voltak általában elfogadottak, önként következett. Az értelem törvényének alkalmazása azonban, ha nemcsak homályos, vagy kétségre okot adó szövegek magyarázatával szolgál segédeszközül, hanem tételes jogszabály félretételét teszi indokolttá, csak egészen kivételes esetekben történhetik és csak akkor, ha a nequid absurdum figyelmen kívül való hagyása kirivó, igazságtalanságra, vagy jogtalanságra vezetne. Minden ilyen alapon hozott döntés súlyos felelősséggel jár és annak indító oka kizárólag lelkiismeretes megfontolás és mindent mérlegre tevő meggondoláson alapuló meggyőződés lehet. A ratio legis kutatása a mi jogszolgáltatásunkban is elfogadott alapelv és az így levont következtetésekhez általában és gyakorta alkalmazkodunk. A lex rationis csak jogi végszükség esetén alkalmazható és ezért gyakorlati jelentősége ritkán van, de elméletileg el kell azt ismernünk, ha nem akarjuk a jogszolgáltatást szellemi tartalmától megfosztani és azt gyakorlatilag is, — ha szüksége mutatkozik, — alkalmaznunk kell, ha a törvények és a jogszolgáltatás tekintélyét veszélyeztetni nem akarjuk.