Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Ratio legis és lex rationis

RATIO LEGIS ÉS LEX RATIONIS 11 legis-szel és nem szabad megsérteni az értelem törvényét, a lex rationis-t. Ez a két szempont szigorú határvonal, amelyen túl a jogi norma szövegének merev értelmezése a jurisdictio lényegével kerül ellentétbe. A ratio legis figyelembevétele homályos törvényhelyek magyarázatánál általában elfogadott szabály. Mégis előfordul, hogy a jogalkalmazás szinte keresi a szövegnek olyan magyarázatát, amely a törvény célzatával nincsen összhangban és, valljuk be őszintén, vannak — szerencsére kivételesen, — jogászok, akik büszkék, ha a nem egészen szabatos szövegből lehetőleg a jogszabály kivételes intézkedését igyekeznek kiolvasni. Pedig — nézetem szerint — kétség esetén mindenkor a ratio legisnek kell a szövegmagyarázattal szemben győznie, ha valóban jogot akarunk szolgáltatni. A törvényhozó és általában jogszabályalkotó bizonyos célt tűz maga éjé, amikor megnyilatkozik. Annak részleteit is igyekszik ugyan eligazítani, de, ha a részletekre vonatkozó intézkedés megállapítható józan ok nélkül, — szemmelláthatólag tévedésből, vagy szerencsétlen fogalmazás következtében, — úgy magyarázható, hogy a törvény szellemét és célját sérti, annak, aki a jogot valóban a törvényhozó akaratának megfelelően akarja alkalmazni, a ratio legisnek, a törvény szellemének kell elsőbbséget adnia a gyakran csak bonyolult jogi okfejtés alapján kibogozott antithezissel szemben. A római jog ezen a téren felfogásunknál tovább is ment, mert nemcsak az egyes törvények szellemének alkalmazását kívánta meg, de a jogi normák általános alapelveivel és eszméivel szembenálló, — contra rationem iuris receptum — történő jogszolgáltatást is helytelennek minősítette. Az újabbkori jogfejlődésben az általános jogi elvek érvényesítésére irányuló és csak a tételes norma szellemét kereső jogszolgáltatási gyakorlat legszebb példája a francia Conseil d'Etatnak közigazgatási bírósági hatáskörében követett gyakorlata, amely évek hosszú munkájával most már általában elfogadott szabályzattal dolgozta ki a közigazgatási eljárási jogot olyanformán, hogy megsemmisített, vagy hatásköri túllépésnek minősített minden olyan közigazgatási intézkedést, mely még ha discretionális jogkörben hozatott is, nem megfelelő eljárási formák betartásával történt, abból indulva ki, hogy a törvények és jogi elvek szelleme a megfelelően gondos eljárást, a felek felvilágosítását és meghallgatását és a bizonyítékok gondos mérlegelését megköveteli, még ha arra törvény nincs is, vagy ha a törvény szószerinti magyarázata alapján ez nem is követelhető. A jogszolgáltatásnak nézetem szerint épen ilyen fontos másik alapelve, hogy olyan jogot nem lehtt szolgáltatni, amely az értelem alapelveivel ellenkezik. Nem is ritka eset, hogy a jogszabályok szövege, főleg ha a megállapított jogi tétel különálló és épen ezért fogalmazásaikban egymásra tekintettel nem lévő jogalkotások szövegének összevetéséből keletkezik, olyan gyakorlati eredményre vezet, amely a józan ésszel, a ratióval ellenkezik. Jog csak az lehet: quod naturális ratio inter omnes homines constituit. Ami ezzel ellenkezik, nem végrehajtható, még ha az írott jog erre enged is következtetést. Az angol