Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Ratio legis és lex rationis

10 RAKOVSZKY IVÁN Ratio legis és lex rationis. Irta: Dr. Rakovszky Iván, m. kir. titkos tanácsos, a Közigazgatási Bíróság elnöke. Jogszolgáltatás alatt általában a törvények és törvényes jogszabályok végrehajtását értjük. Jogot szolgáltat nemcsak a bírói fórum, hanem minden közigazgatási hatóság, vagy közeg is, ha az intézkedés nincs szabad belátására bízva, tehát eljárása jogszabályhoz van kötve, melyhez annak végrehajtása során alkalmazkodnia kell. Azt vélhetnénk, hogy a szabad belátásra bízott hatáskörrel szemben a jogszabályokhoz kötött igazgatási vagy bírói eljárás kisebb felelősséggel jár, mert megszabott úton halad és csak arra kell ügyelnie, hogy az előírásokat pontosan felkutassa és azoktól el ne térjen. A dolog mégsem ilyen egyszerű. Az első nehézség már ott mutatkozik, hogy a jogszabályok nem mindig tökéletesek. Intézkednek ugyan, de szövegük különbözően magyarázható, vagy intézkednek, de az intézkedések összefüggésében hézagok maradnak, amelyeket a jogszolgáltatásnak kell kitöltenie. A törvényt rendesen jogászok hajtják végre, akik a kifejezések szabatosságához és csiszoltságához vannak szokva, holott a törvény szövege, — főleg a törvényhozás tényezői részéről történő módosításoknál, — gyakran kétségekre adhat okot. A törvények eredeti szövegét és a rendeleteket sem fogalmazzák mindig törvényelőkészítésben képzett szakjogászok, hanem gyakorlati közigazgatási tisztviselők, akiknek nyelvezete a szorosan vett jogászi szókincstől nem egyszer eltér. Gyakran a szöveg azért nem egészen szabatos, mert az élet olyan bonyodalmakat vet fel, amelyre a törvényelőkészítő és törvényhozó nem gondolt és ezért azokra a jogszabály szövege nincsen szabva. Ilyenkor azután a jogásznak nyelvérzékére támaszkodva, vagy a szöveg elemzésével kell keresnie, hogy a használt kifejezés milyen jogi belső értelmet takar. A jogszabályokban hézag, — omissio legis — akkor keletkezik, mikor a törvény általánosságban intézkedik ugyan a rendezés alá vont életkörülmények felől, de egy-két részlet, — gondatlanságból, vagy azáltal, hogy a használt kifejezés a szabályozott életkörülmények egész mezejét nem fedi, illetve itt is az élet által produkált előre nem látott fordulatok következtében, a szabályozásból kimarad. Ilyenkor is a jogszolgáltatónak kell kitöltenie a hézagot. A jog alkalmazásában előforduló ez a két feladat mindennapi és a bíró, illetve a jogot végrehajtó hatóság szellemi munkájának állandó velejárója. Ez a tevékenység azonban még nem teszi tökéletessé a jogszolgáltatást, mert vannak olyan esetek, amikor a jó bírónak és lelkiismeretes végrehajtó közegnek nem a törvény szövegéből kell kiindulnia, hanem a törvény szavain mintegy felülemelkedve, felsőbb és magasabb igazság érvényesítésére kell törekednie. Ennek a legmagasabb és legnemesebb jogszolgáltatási tevékenységnek két alaptétele van. Nem szabad szembekerülni a törvény értelmével, a ratio