Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Az új igazságügyi szervezeti törvényjavaslat

JUSTITIA MÉRLEGÉN 419 Ez az álláspont olyan esetekben, amidőn a kérelmező vagy jogelődje közvetlenül adta el az ingatlant a román kincstárnak a megítélendő összeg tekintetében, nem bír fontossággal és így nem jelent hátrányt a Kincstárra, sem előnyt a kérelmezőre. Ellenben, ha kérelmezőtől vagy jogelődjétől nem közvetlenül vette az ingatlant a román Kincstár, úgy ez az álláspont méltánytalanságot eredményezhet. Az anyagi igazságnak jobban megfelel — véleményünk szerint — az az álláspont, amely a magyar kincstárral szemben is azt az összeget veszi tekintetbe, amelyet a román kincstár fizetett az ingatlanért. 6. A Pp. 234. §-ra alapított felfüggesztés iránti kérést a Kúria — az ügy további érdemi elbírálását rendelvén el — mellőzi, anélkül, hogy az eziránti kéréssel egyáltalában foglalkozna. Ez megfelel annak az állandó bírói gyakorlatnak, amely szerint nincs helye a felfüggesztésnek oly esetekben, melyekben „előre meg nem határozható időn át módja sincs a feleknek a közigazgatási eljárás megindítására". Dr. F. A. Maros-Vásárhely. Harmath Jenő: Kell-e szigorítani a valóságbizonyítás előfeltételeit? c. tanulmányában (Tanulmányok 6. füzet) a 337. 1. hetedik bekezdése a nyomdai korrektúra során becsúszott tördelési hiba következtében értelmetlenné vált. A helyes szöveg: „A Bv. 13. §. helyébe egy új 13. §-t kellene szövegezni, melyben a jelenlegi 1. pontban írt jogcím általános, minden más e §-ban volt jogcímet felölelő és valamennyire kiható feltétel lenne, azzal a további szigorítással, hogy a vádlott azt is igazolja, miszerint az általa használt tényállítás a közérdek, illetve jogos magánérdek előmozdítása, megóvása vagy védelme céljából szükséges volt." Justitia mérlegén. A rovatvezető kapta, és minden változtatás nélkül közreadja a következő levelet: „Kedves öcsém! Ismertem az édesapádat. Bár jó néhány évvel fiatalabb voltam nála, állíthatom, hogy meleg barátság fűzött bennünket egymáshoz. Tudom, hogy ott volt Szegeden 1905-ben az Országos Bírói Kongresszuson, és tudom azt is, hogy olyan ember volt, aki a bírói kar problémáinak megoldásáért kész volt akkor is küzdeni, ha ez a hivatali felsőbbsége irányában nem volt — mondjuk opportunus. Ezért nem veheted tőlem rossznéven, ha őszintén megírom Neked, hogy nem vagyok Veled megelégedve. Átvetted a Magyar Jogi Szemle, a Bírói és Ügyészi Egyesület Közlönye egyik rovatának vezetését, amelyben „Justitia Mérlegén" címmel egyes napi problémák gombostűre tűzését ígérted. Ebben a rovatodban sokfelé csapkodtál, láttam tehát, hogy van benned bátorság és — kellő tapintat is. De mindeddig hiába vártam,