Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Az új igazságügyi szervezeti törvényjavaslat

418 HOZZÁSZÓLÁSOK — MEGJEGYZÉSEK Nem véletlen, nem elnézés, hanem céltudatos, következetes álláspontja, szándéka volt az ebben a kérdésben a jogszabályalkotónak. Az 1941. január 26-án megjelent a 600/1941. M. E. sz. rendelet a román állammal kötött jogügylet alapján teljesítendő valamely szolgáltatásra, továbbá ingatlanokkal kapcsolatos bérleti és haszonbérleti szerződésekre nézve tartalmaz szabályokat. Ezeknek célja az, hogy e kötelmek — ha a m. kir. Kincstár úgy kívánja — megszüntethetők legyenek. Tehát ezekre a kérdésekre nézve a törvényhozó a Kincstár javára szabad kezet biztosított. Az 1941. február 23-án megjelent 1440/1940. M. E. sz. rendelet 3. §-a szerint a telekkönyvben a magyar államkincstár javára kell bejegyezni azt a tulajdonjogot, amely a román állam vagy annak valamely szerve javára jegyeztetett be. Ug3rane rendelet 7. §-a konstituálja a sui generis kárenyhítési jogot az 1918. október 28. és 1940. szeptember 15. napja közötti időben történt elidegenítésekkel kapcsolatban. Feltehető-e, hogy ha a törvényhozónak az lett volna a szándéka, hogy a Kincstárra ne vonatkozzék a kárenyhítési kötelezettség, ez nem vétetett volna fel a rendeletbe? Ugyanabba a rendeletbe, amely intézkedik a Kincstár javára a tulajdonjog bekebelezéséről. Az a tény, hogy a Rendelet 3. §-ában foglalt intézkedés dacára a Kincstár elleni kárenyhítés érvényesítése a Rendelet 7. és következő szakaszaiban nincsen kivéve, egymagában mutatja a törvényhozónak azt a határozott intencióját, hogy nem kívánta a kincstárt a kárenyhítési kötelezettség alól mentesíteni. De hiszen ez természetes is. Az állam ugyanakkor, amidőn az idegen uralom alatt súlyos károsodást szenvedett állampolgárainak kárenyhítést kíván nyújtani, — ez alól nem vonhatja ki sajátmagát. 1941. április 13-án megjelent a 2780/1941. M. E. számú rendelet. Ennek 1. §-a kimondja, hogy a kárenyhítést nem lehet érvényesíteni az agrárreform alapján. 1942. május 8-án jelent meg a 2810/1942. M. E. sz. rendelet a Délvidékre vonatkozóan. 1942. május 14-én megjelent a 3000/1942. M. E. sz. rendelet az 1440/1941. M. E. sz. rendelet értelmezése, illetve kiegészítése tárgyában. E rendeletek megjelenésekor már folytak az erdélyi kárenyhítési perek. Ha a törvényhozónak utóbb az lett volna a szándéka, hogy a kincstár kivételeztessék, úgy e rendeletek valamelyikébe belefoglalta volna ezt. Azonban ez egyikben sincs benne. Ez is világosan mutatja a törvényhozó azon akaratát, hogy a kincstár is éppúgy felelősségre legyen vonható, mint bármely más további szerző. 5. A Magyar Állam ellenérték nyújtása nélkül lett az ingatlan tulajdonosa. Az ingyenesség pedig kimeríti az aránytalan nyereség fogalmát. Az ellenérték nélkül szerző félnek mentesülése a kárenyhítési kötelezettség alól pedig a méltányossággal nem volna összeegyeztethető. A Kúria ezen megállapítása annak következménye, hogy az ítélet nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy jogutóda-e a magyar állam a román államnak vagy sem, illetve e kérdést nyitva hagyja. így a Kúria fenti megállapítása és álláspontja is indokoltnak látszik.