Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Újkantiánizmus és újhegeliánizmus a jogfilozófiában

KERESZTLEVÉL ÉS ÁTTÉRÉSI RIZONYITVÁNY 407 illetékes lelkésze előtt, amelybe belépni óhajt és amikor a lelkész őt saját egyházába felveszi, vagyis amikor az áttérésnek az állami jog által (1868: LJII. tc. 2—8. §-a, 1894:XLIII. tc. 23. §-a) előírt feltételei teljesítve lettek,* és e kérdés eldöntésénél az államjog szempontjából közömbös, hogy az autonóm egyházjog az egyháztagság elnyerését a keresztség felvételéhez köti. Ez az álláspont helyes ugyan, azonban nem döntheti meg az 1895. október 1. utáni keresztlevelek és áttérési bizonyítványok közokirati jellegét vitató, fent ismertetett jogi álláspontot, mert az áttérési bizonyítvány is csupán az áttérésnek az államjog által előírt feltételek mellett való megtörténtét és ennek időpontját, a keresztlevél pedig ezen túlmenően — de mindenesetre ezeknek a feltételeknek teljesítését magábanfoglalóan — még az egyházjog által előírt megkeresztelés tényét is igazolják. A lelkész ugyanis az áttérőt csupán az áttérésnek az államjog szabályai által előírt feltételeknek teljesítése után keresztelheti meg, ezek hiányában arra feljogosítva nincs, az áttérés pedig e feltételek teljesítése nélkül érvénytelen. Tehát az áttérési bizonyítvány az áttérőre vonatkozóan azt a jogilag jelentős tényt bizonyítja* hogy nevezett a megjelölt egyházba az ott megjelöl időpontban, a keresztlevél pedig azt, hogy az ott megjelölt időpontban, vagy azt megelőzően áttért, illetve a keresztlevél ezenfelül még azt az államjog szempontjából közömbös tényt is, hogy meg is kereszteltetett. A gyakorlati életben az áttérés befejezésének és a megkeresztelésnek időpontja legtöbbször egybeesik. Megtörténhet azonban az is, hogy a keresztelés csak később, az áttérés befejezése utáni időpontban következik be. A keresztlevél tehát, ha abban az áttérés időpontja külön feltüntetve nincs, az áttérés időpontját nem feltétlenül naptárilag megjelölve, hanem vagy mint a kereszteléssel egybeeső, vagy azt megelőző időpontban megtörtént tényt bizonyítja, amely utóbbi esetben — ha zsidótörvény 1. §-a alkalmazása szempontjából jelentőséggel bíró időpont vitatható — az áttérés befejezésének ideje külön bizonyítás tárgyát képezheti. * Erre vonatkozó kérdést döntött el a m. kir. közigazgatási bíróság az 1942. évben hozott 39. számú döntvényével, melyben a következőket mondotta ki: „Az 1868. évi LIII. tc. 3. §-ában meghatározott alakiságoknak eleget tett az izr. hitfelekezetnek az a tagja, aki vallás változtatási szándékának kinyilatkoztatása végett a törvényben megkívánt időköz megtartása mellett az izr. rabbi hivatalos helyiségében a hivatalos órák alatt két tanúval megjelent, ott azonban mindkét esetben azzal utasították el, hogy a rabbi nem fogadja és a rabbi elé jóval később a kiosztott sorszám szerinti időpontban kerülhet." Az államjog rendelkezéseit (1868:LIII. tc.) átvette a ref. egyház is, amidőn az E. T. LI. tc. 17. §. 2. bek.-ben és a 195/1937. számú egyházkerületi szabályrendeletben kimondotta, hogy az átvételt komoly vallásos oktatásnak és nyilvános vallástételnek kell megelőznie, a megkeresztelésnek pedig nyilvános Isten tisztelet alkalmával kell megtörténnie, az áttérőt viszont csak a lakóhelye szerinti illetékes lelkész jogosult az egyház kötelékébe felvenni és ha az áttérő más lelkészi hivatalnál jelentkezik felvételre, onnan az illetékes lelkipásztorhoz utasítandó.